Délmagyar logó

2019. 05. 24. péntek - Eszter, Eliza Még több cikk.

Mentőprogramok, avagy az olcsón megúszott válság

A Görögországnak szánt második mentőprogram márciusi megszavazása óta kissé megnyugodtak a kedélyek a tőkepiacon, ennek jeleként csökkentek a veszélyeztetett országok kötvényhozamai.
A legnagyobb európai hitelminősítő, a Fitch Ratings is fiókba tette az ellendrukker angol sajtóban népszerű, ítéletnapi forgatókönyveket: legutóbbi helyzetértékelésében már úgy vélte, hogy "alacsony a valószínűsége" az euróövezet teljes felbomlásának, mert ezért hatalmas pénzügyi, gazdasági és politikai árat kellene fizetni.

Ez utóbbi állítás igaz, csak talán az nem, hogy az euróövezet felbomlásának valaha is lett volna bármekkora valószínűsége.

Az euróövezeti országok inkább költenek a térség összetartására.
Az eddigi két görög, továbbá a portugál és az ír mentőprogram teljes összege - miután a még futó első görög programot a második indításával egyidejűleg beszüntették - 366 milliárd euró, ebből az Európai Bizottság, illetve az euróövezeti országok és intézmények részesedése 219 milliárd euró, a többit az IMF és más nemzetközi és állami támogatók állják.
Miért buktak bele államadósságuk növekedésébe, azaz miért szorultak segítségre a "periféria" országai?

Sok mindennel vádolják őket. A görögök lusták, fejőstehénnek tekintik az államot, adózni bezzeg nem szeretnek. A portugálokat a gyarmattartó, később félig-meddig szocialista múltból örökölt állami vízfej terheli. Az írek túl sok ingatlant vásároltak túl drágán, miközben exportjuk versenyképessége romlott. Még ha vannak is részigazságok az efféle megállapításokban, és ezeknek hatása meg is látszik az érintett országok nemzetközi versenyképességén, belső és külső jövedelemszerző erején, az bizonyos, hogy még valami, mindezeknél fontosabb is történt, ami részint konzerválta, részint növelte öröklött hátrányukat.

Először is: mi történt az elmúlt évtizedben az EU statisztikai hivatala szerint?

                       Görögország           Portugália              Írország
halmozott
kereskedelmi
mérlege            -343,85md                 -194,6md                  369,3md
 
ebből EU-val
szemben          -188,15md (55%)    -143,0md (73%)      +210,4md (57%)

A folyó-
és a tőkemérleg
halmozott
egyenlege            -180,5md                -147,2md                  -38,1md
euróban

A hivatal adatai ritkásabbak a relációkat illetően, de a közölt pár évnyi adatból is annyi bizonyosra vehető, hogy Görögország és Portugália fizetési mérleghiánya sokkal nagyobb volt az euróövezeti országokkal szemben, mint más országokkal szemben, Írország esetében pedig a külső országokkal szemben keletkezett hiányt kevéssé ellensúlyozta az EU-országokkal szembeni többlet.

Azért érdemes számba venni a fizetési mérleget, mert megmutatja, hogy a "kelta tigris" látványos exportsikere csak kicsi öröm: Írország exportjának 91 százalékát külföldi cégek termelik, ennek következménye, hogy a fizetési mérleg ellenkező irányba tart, mint a kereskedelmi mérleg.
Igaz, a többiek rosszabbul jártak.

Mihez képest jártak rosszul valamennyien? A legjobbak közül Németország halmozott fizetésimérleg-többlete 1,026 billió euró volt az elmúlt évtizedben, Hollandiáé 288,6 milliárd euró, Ausztriáé is 61,3 milliárd euró. A német mérleg viszonylati megoszlását az EU statisztikai hivatala "titkos" (confidential) jelzéssel nem közli, Hollandia mérlegében az euróövezeten kívül keletkezett hiányokat bőven pótolta az euróövezeten belül keletkezett többlet, Ausztriának az EU-n kívül is többlete volt, de az EU-n belül annál is nagyobb többlete volt.

Ez nem utolsó sorban azért van így - és ez talán a legfontosabb történés -, mert az 1999-ben bevezetett euró "átlagpénz": árfolyamát az euróövezet átlagos teljesítménye határozza meg. Ezért az euró a gyengébb tagországok számára felülértékelt, drága valuta, amely így nehezíti, alkalmasint megakadályozza örökölt versenyhátrányuk leküzdését, miközben az erős tagországok számára alulértékelt, gyenge valuta, vagyis segíti versenyelőnyük növelését mind a térségben, mind azon kívül. Így az euróövezet halmozott fizetési mérlegtöbblete 64 milliárd euró lehetett az elmúlt tíz évben, miközben csak a most támogatott tagországok összesen 366 milliárd eurós hiányt szenvedtek.

Más szóval: a segélyezett országok bőven megfizették a támogatás árát.
És akkor még szó sem esett arról, hogy az euróövezeti támogatók teljes aktuális készpénzfizetési kötelezettsége messze nem annyi, mint amennyit a támogatások összege sugallna. Jelenleg mindösszesen 80 milliárd eurónyi letét a kötelezettségük az Európai Stabilitási Mechanizmusba, a többi csupán hitel és túlnyomórészt garanciavállalás az Európai Bizottság korábbi és az euróövezeti mentőmechanizmusok újabb kötvénykibocsátásaira, azaz hitelfelvételére. Az így olcsón szerzett hitelt adják tovább kissé magasabb kamatra a támogatott országoknak, amelyek tulajdonképpen jól járnak, mivel a piacon csak annál is sokkal drágábban, vagy egyáltalán nem jutnának kölcsönhöz.

A görög államadósságból körülbelül 100 milliárd eurót kényszerű "önkéntességből" elengedő magánhitelezők látszólag rosszabbul jártak. Ám tíz év alatt átlagosan csak 5 százalékos kamatot számolva a náluk volt 206 milliárd eurónyi görög tartozásra, éppen a pénzüknél vannak, igaz, a profit elmaradt.

Mindösszesen ennyi tehát az ára az euróövezet egybetartásának - ezért nem volt sosem esély a szétesésére -, hiszen igazán megéri a pénzét.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Van igény budapesti központú nemzeti légitársaságra

Ennek azonban nem feltétlenül kell teljes egészében állami tulajdonúnak lennie - vélekedtek egy… Tovább olvasom