Évszázados viseleteket ébreszt fel Csipkerózsika-álmukból – Galéria

– Első tizennégy évem a pusztaszeri hét halom árnyékában telt, tanúja voltam, amint a 20. század ál­­tal meggyötört parasztság utolsó döfésként fásultan menetelt az évezredes hagyományból a nagyüzemi gazdálkodás felé. Megismertem a munkaeszközeiket, a viseletüket, az összetartó ünnepi alkalmaikat – mondta lapunknak Katkóné Bagi Éva, és hozzátette, ez a tudás elraktározódott benne, ami a későbbi életében nagy szolgálatára volt.

A szegedi Móra Ferenc Múzeum textilrestaurátora úgy érzi, a kezdetektől fogva az volt a sorsa, hogy a múzeumi tárgyak világában tevékenykedjen.

Gyönyörű szakmát ta­­nult, alapos szaktudást követelő kézművesmesterséget. Katkóné Bagi Éva összetett munkája nyomán évtizedek óta régi viseletek születnek újjá, és válnak megbecsült közkinccsé.

Mindent megtanult a textilrestaurátor

Katkóné Bagi Éva a szocialista munkaverseny szorításában el­­sajátította a női szabó szakma csínját-bínját, ekkor alakultak ki azok a szilárd alapok, amelyekre a későbbiek során építkezhetett. A textilfajták anyagismeretei, a varrástechnika fortélyai, szabásrajzok szerkesz­tései, a korábbi öl­­tözködéstörténet-­ismeret mind-­­mind ezekben az években váltak rutinná szá­­mára.

– Lelkesen és szorgalmasan ta­nultam, a szakmai ismeretekkel felvértezve folytattam az útkeresést, csiszoltam gyakorlati és elméleti tudásomat. Belekóstoltam a festészet gyönyörűségébe is: a Szegedi Amatőr Alkotók körében számos kiállításon szerepeltek a képeim. Ha festőművész nem is lettem, de a rajztudásnak, a színérzék kifejlődésének, a festéstechnikák megismerésének később nagy hasznát vettem.

Megtalálta a helyét

– 1983. május másodikán T. Knotik Márta, az elődöm, bemutatta jövendő munkahelyemet, és én tudtam: hazataláltam. Tésikné Márta szigorú bizalmatlansággal kezelt, mert előtte már sok lánnyal próbálkozott, de nem sikerült utódot nevelnie. Nem bírták a hetekig, hónapokig tartó monoton kézimunkát, de nekem egyáltalán nem okozott nehézséget a gyakorlati munkamenet megismerése, elsajátítása, hiszen az alapok adottak voltak, az elméleti ismereteket pedig Budapesten, a Nemzeti Múzeum képzésén sajátítottam el. A következő harminc év során nagy önállóságot kaptam a textilgyűjtemény gondozása során, amiért örök hálával tartozom Trogmayer Ottó és Zombori István igazgatóknak.

Egy meseszép mesterség

– A restaurálás során minden munkafolyamatot az illető műtárgyhoz igazítunk. Számunkra a műtárgy tanúja egy letűnt kornak, és ha elég alázattal és tisztelettel közelítünk felé, sokat el is árul arról. A műtárgyat a múltjával együtt kell kezelni, hiszen előfordulhat, hogy éppen egy-egy sérüléstől vagy szennyezéstől válik az muzeális értékké – vallott hivatásáról a res­taurátor.

Katkóné Bagi Éva a múzeumban először a néprajzi fehérneműket szabadította meg az évszázados szürkeségtől,

majd azok a tárgytípusok következtek, amelyeket vizesen nem lehetett tisztítani, de az évszázados portól meg kellett szabadítani őket: a szövet felsőruhák és a bőrből készült viseletek.

– Sorra kerültek kezem alá öltözetkiegészítők, cipők, csizmák, pa­pucsok, ezüstgyűrűk, nyakláncok, pitykegombok, mentekötők, amelyek jelenleg tisztítva, feliratozva, áttekinthető módon tárolódnak. Hosszú évek munkájába telt, míg a törzsanyag minden darabja járt a kezemben.

Történelmi ereklyék

Katkóné Bagi Évának köszönhető, hogy a múzeum textilgyűjteménye rendszereződött és közismertté vált, készen áll a digitális nyilvántartás részére. Két könyve és számos dolgozata nyújt betekintést a nagyközönség számára a múzeum viseleti tárgyi világába. Állandó kiállítások részére készített rekonstrukciókat, jelentősebb munkái a Csongrád-Csanád me­­gyei múzeumi kiállításokon és az ópusztaszeri nemzeti emlékparkban lévő Promenád kiállításban láthatók.

– A legszebb munkáim közé sorolom, hogy 2010-ben tagja lehettem az Aradi Ereklyemúzeum 1848-as műtárgyait feltáró csapatnak, ahol közel 400 textiltárgy található a keszkenőtől a zászlókig.

Megrendítő élmény volt elsőként érinteni a csatában részt vett zászlókat, Kossuth Lajos sapkáját, szemüvegét, sétabotját, Petőfi Sándor erszényét.

Ezeket a tárgyakat egy katalógusban is feldolgoztam. A sors fontos feladattal bízott meg, egy apró láncszemként én is hozzájárulhattam a történelem egy darabkájának a megőrzéséhez.

Családi körben

– 2011-től nyugdíjas vagyok, de azóta is gyönyörű munkák találtak meg, amelyeket felsorolni is sok lenne. A Mátyás király palástjából készült kazula restaurálása, a Szegedi Zsidó Hitközség textilgyűjteményének konzerválása, vagy a kiszombori Rónay-kúria viseletrekonstrukciói mind izgalmas feladatot jelentett számomra.

Ez az életmű nem jöhetett volna létre a családom nyújtotta biztos háttér nélkül.

Köszönettel tartozom férjem óvó, megértő, önzetlen segítőkészségéért, két lányom aggódó szeretetéért, de mindenekfölött a legbüszkébb három gyönyörű unokámra vagyok – fogalmazott az alkotó.