Jövőre lehet, hogy én is kimegyek

Én nagyon szeretem SZIN-t. Pont a kedvencem. Pont úgy szeretem, mint a gyerekeket. Ritkán és messziről. 

Komolyra fordítva a szót, valóban imádom a bulikát, a fesztivált, a vidám embertömeget a hőségben. Komolyan, most tényleg nem viccelek. Annyira szeretem, hogy évek óta kint sem voltam. Mióta 45 éves absztinens mogorva bácsi vagyok, elég az nekem messziről is. (Eddig is mogorva bácsi voltam, csak korábban ittam is hozzá.) Elmondom hát, milyen volt a SZIN a Szent István térről. Kezdetben nagyon halk. Nem is hittem, hogy már elkezdődött a buli, de aztán pénteken végre biztos lehettem benne. Este fel kellett hangosítanom a tévét, hogy halljam a rettentő gagyi filmet. Hajnalban aztán, amikor megébredtem, nem voltam benne biztos, hogy hajnal van, vagy még éjszaka, mert még mindig szólt a zene. Mosolyogva aludtam vissza, mert tudtam, ezrek érzik most ott jól magukat. Szombaton az esti filmet már direkt felirattal néztem, ne zavarja a tévé a nagyszínpad fellépőit. Vasárnap a meleg miatt már negyed ötkor fönt voltam és élveztem a bulit, amit ötkor úgy elvágtak, mint a drótot. Nem sokkal később, ahogy ilyenkor lenni szokott, néhányan itt, a Szűcs utcán keresztül kerekeztek haza és egy lány a Beton.Hofit dicsérte. Jövőre lehet, hogy kimegyek és meghallgatom én is. Találkozunk a következő SZIN-en!