A kelméken a gránátalma motívuma a bőséget szimbolizálta

Régen mindenki magának készítette a törölközőket, a különféle abroszokat, illetve a szakajtóba való ruhadarabokat – általában kenderből. De természetesen készülhettek lenből és pamutból is, illetve az ország egyes vidékein gyapjúból. Bár utóbbi nagyon ritkán fordult elő. Kulik Melinda, néprajzkutató, a szegedi Napsugaras Tájház vezetője többek között a régi fonalkészítés folyamatáról is beszélt nekünk.

Fotó forrása: Fortepan

– Általában a kendert, de olykor a lent, a pamutot és az ország egyes tájain a gyapjút otthon a nők szépen megszőtték, vagy elvitték takácshoz. A kendernek jellegzetes barnás a színe, ezt olykor mésszel fehérítették. Kék, de inkább piros fonallal bele hímeztek valamilyen motívumot.

– Vannak az ünnepnapokra, illetve a hétköznapokra készített szőttesek. Az utóbbiak általában csíkosak. Más minták készültek törölközőre és mások abroszra. Az ünnepi törölközőkön és asztalterítőkön a szedettes minta volt a jellemző – mutatott rá Kulik Melinda: a hímzésekről, mintákról, szőttesekről további részleteket ismerhetnek meg, ha elolvassák cikkünket a szombati Délmagyarországban.