Szeged városa szerethető, a szegediség pedig büszkeség

Éppen 280 évvel ezelőtt, október 18-án született Dugonics András piarista szerzetes, író, egyetemi tanár Szegeden. Emlékét a megyeszékhelyen tér, szobor, társaság és iskola is őrzi.

A Dugonics András Piarista Gimnázium magyar nyelv és irodalom, történelem szakos pedagógusával arról beszélgettünk, hogy pontosan mit kapott a város, a megye és hazánk Dugonicstól. Károlyi Attila elmondta, Dugonics András korában a város nagy örömmel élte meg, hogy országszerte híressé vált a szakmai karrierje, ahogy most Szent-Györgyi Albertre gondolunk.

Kiemelte, akkoriban Szegednek egyetlen középiskolája a piarista gimnázium volt, itt nőtt fel Dugonics is, aki hatalmas karriert tudott befutni, és egy évet tanított az intézményben.

Városi polgárokat nevelt

– Az iskola alapító oklevelében (1720) a város fogalmazta meg igényét, ne nőjenek fel a szegedi diákok vadul és parasztul. Azt akarta, hogy mobilitásra képes, városi polgárok váljanak a gyermekekből. Dugonics 16 éves korában (1756) eldöntötte, hogy paptanár lesz. Hat iskolában is tanított, és egyre magasabb gimnáziumi osztályokban tehette ezt meg. Kiváló oktató és tanár volt. 34 évesen pedig királyi oktató, az elemi mennyiségtan, a matematikai tanszéket vezette a nagyszombati egyetemen, ami később Budára költözött, akkor pedig ott folytatta a munkáját. 1774–1808 között volt egyetemi tanár. Ekkorra ő már túl tudott lépni a településszintű pedagóguskarrieren, viszont kereste az útját, hogy merre induljon el – részletezte Károlyi Attila.

250 műszót alkotott

Emlékeztetett, Dugonics jó latin nyelvű költő volt, az ókori történetek feldolgozásával nemzetközi sikereket ért el. Ugyanakkor a művek (Trója, Ulisses) magyar nyelvre történő fordításával is nagy sikert szerzett.

– Mindemellett szakíró, tankönyvkészítő ember, hiszen ne­véhez fűződik az első magyar nyelvű matematika-tankönyv (Tudákosság könyvei, 1784) létrehozása. 250 műszót alkotott, amelyeket ma is használunk, ilyen például a gömb vagy az egyenlet. Nyelvújító volt, aki megélte azt is, hogy saját diákjai feljelentették, mert magyarul vizsgáztatott, hi­­szen úgy vélte, hogy a tudományt hazánkban igenis magyarul kell művelni.

Éppen ezért ha én Sze­­geden vagyok magyartanár, akkor nem biztos, hogy nekem Kazinczy Ferenc részletes nyelvújítását kell elővennem, hanem inkább Dugonics életútját, izgalmasabb történeteit – mondta el lapunknak.

Nemzeti érzés és honleány

Károlyi Attila beszélt arról is, hogy az író sokat tett azért, hogy nemzeti érzésünk kialakuljon úgy, ahogy az a 19. század végére általánossá vált.

– A nemesi nemzet identitás­kialakításához Berzsenyi, Vörösmarty mellett ő is hozzájárult. A németesítés, illetve II. József ellenében modern tartalmakat tett hozzá. Ilyen modern eszköze volt az, hogy magyar történelmet oktatunk ma is az iskolákban, hiszen életművében összegyűjtötte a magyar királyok névsorát, történeteit is. Szintén modern eszköze volt, hogy megszületett Magyarországon a honleány szó, és megteremtette a női olvasóközönséget Etelka regényével (1788), amely által a reformkorban a nő olyan tettekre is képes volt, mint Baradlayné A kőszívű emberi fiaiban. Direkt írt olyan műveket, amiket csakis a nőknek szánt, akik fel tudták olvasni azokat a fiataloknak is – mutatott rá.

Hozzátette, Dugonics Andrást nyelvújító, nemzeti érzést formáló emberként és irodalmárként egyaránt számon tudjuk tartani.

Mégis kettős volt a megítélé­se, már a kortársak körében is. Kazinczy szerint például csupán szórakoztató, mulattató műveket írt, míg Dugonics úgy vélte, hogy amíg ki nem alakul a széles olvasóközönség, addig inkább maradjanak meg a lefordított külföldi történetek, így legalább találkozni tudnak azzal a világgal is a magyarok.

– Érdekes, hogy azt gondolta, „a jó matematikus jó poéta is”. Ez talán most kevésbé fogalmazódik meg, hiszen a természettudósok nem akarnak kiváló irodalmárok lenni, a művészek pedig nem akarnak jó matematikussá válni – tett hozzá.

Modern pedagógia

Dugonics úgy vélte, hogy „a tudomány erkölcs nélkül számtalan példákban a közjóra és boldogságra nézve ártalmasnak találtatott, előbb jó polgárokat, azután tudósokat szükséges nevelni”.

– Ez a nevelést előtérbe helyező értékrend mindenképpen elgondolkodtató. Azt üzeni életútjával, hogy ha tanárok vagyunk, akkor egész nemzetben gondolkozzunk. Ő a haza bálványa volt, a fiatal nemzedék, például Csokonai Vitéz Mihály is pedig felnézett rá, tőle tanulták meg, hogy mit kell tenni a világban. Éppen ezért ha valaki egy szegedi középiskolában tanul, akkor érdemes megismerkednie az író 1-2 történetével, tudományos ered­­ményeivel vagy anekdotáival. Ő a korának legmodernebb pe­­dagógiáját használta, emiatt járhat példaként a mai kor pedagógusai előtt.

Vagyis ne legyünk szakbarbárok, használjuk a korszerű pedagógia eszköztárát, és úgy tanítsuk a növendékeinket, hogy szeretettel nézzenek ránk, valamint abból tudjanak gazdagodni, amit tőlünk kapnak – hangsúlyozta Károlyi Attila.

Szeged szép és szerethető

A pedagógus szerint Dugonics András nagyon is szegedi volt, ez abban a nyelvben is megmutatkozik, amelyet írásaiban használt.

– Néha ez durvának tűnhet, de ez a korhoz tartozott, akkor így beszéltek. Szeged helytörténetéhez döntően hozzájárul az a szemlélet, amit megfogalmazott. Több mint 10 ezer szólása, mondása maradt fenn, nyelvi kultúrája Szeged történetéhez hozzátartozik. Történetei most a járványhelyzetben még hangsúlyosabbak lehetnek, hiszen anekdotáin keresztül felfedezhetjük, hogy a város, a lokalitás tud mesélni, regélni, igenis vannak jó helyei – magyarázta.

Kiemelte, Dugonicstól Szeged szeretetét is megtanulhatjuk, büsz­­kévé tudunk válni a közösségre, hogy szegediek vagyunk.