Megmondod???

Tegyék meg a kedvemért, hogy néhány sorral később behunyják a szemüket. Nem, nem a napközben szerintem kivitelezhetetlen meditációt gyakoroljuk. Azt mondják el nekem, milyennek látják annak arcát, aki azt írja: Mikor jössz??? A három kérdőjel Önök szerint vajon mit sejtetne, ha megpróbálnánk elhelyezni egy személyes interakcióban? Végtelen vágyakozást, makacs kívánságot, szelíd óhajtást, kedves várakozást, netán lelkesedést, vagy kedvességnek álcázott zsaroló akaratosságot? Mit látnék, ha láthatnám a másikat?  

Egy korábbi (személyes) beszélgetésünkkor Miklós Péter címzetes egyetemi tanár úgy fogalmazott: mindannyiunkat a visszajelzések formálnak, így határozzuk meg magunkat, alakítjuk énképünket. Egészen egyszerűen másféle személyiségszerkezetet hoz létre az, ha a reakció online térből érkezik. Ráadásul az online kommunikációs nyelvezet észrevétlenül hat az agyi struktúrára, a fogalomkészletünkre, a szöveghasználatunkra.

A következő pillanatban már Gresa Márton, a 66. Vásárhelyi Őszi Tárlat Fiatal Festők Nívódíjas alkotója jut eszembe, aki valahogy úgy határozta meg önmagát: bár kisgyerekként a fára mászó generációhoz tartozott, huszonéves korára ennek ellentmondóan egy egészen más, virtuális világban találta magát. Nem véletlen hát, hogy a saját maga valóságok közé szorultsága igen intenzíven hat műveire. Szerinte majdhogynem természetesnek érezzük ezt a beolvadást a digitális létbe, miközben élénken emlékszünk korábbi élményeinkre. Ott van ebben egy értékvesztés, mert minden anyagtalanná válik a virtuális térben.

De milyen anyagból, érzésből és gondolatból gyúrják a három, eggyé olvadni nem tudó kérdőjelet?