2023.02.18. 21:00

25 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a Nemzetiségek Háza

delmagyar.hu

Karsai Attila igazgató elmondta, a ház nem csupán kulturális központ, hanem egymást segítő, összetartó közösségek bázisa. Fotó: Koós Kata

Emberség, tisztelet, elfogadás, összetartás. Ezek voltak azok az értékek, amelyeket 1998-as kapunyitásakor a szegedi Nemzetiségek Háza zászlajára tűzött, és amelyek az elmúlt több mint két évtizedben zsinórmértékként meghatározták a Szegedi Nemzetiségi Önkormányzatok Társulásának nagy családját. Kezdetben 4 nemzetiségnek biztosított székhelyet az Osztrovszky utcai épület, napjainkban már 9 nemzetiségi önkormányzat bázisául szolgál. Szombaton közösségi vacsorával ünnepelték meg a ház 25 évvel ezelőtti kapunyitását, amely során a nemzetiségi kórusok, zenészek, táncosok, énekesek adtak ízelítőt tevékenységükből.

Napról napra fejlődünk, előre megyünk, együtt vagyunk. Legalább egy program van minden héten, amit a nemzetiségek kezdeményeznek, emellett vannak állandó rendezvényeink, mint a táncházak, előadások, műhelyek, kórusok. De ez nem csak kulturális központ. Amikor valamelyik nemzetiség bajba kerül, ott állunk mellette, összefogunk, és ott segítünk, ahol tudunk egymásnak

– ezekkel a mondatokkal nyitotta meg Karsai Attila, a Nemzetiségek Háza igazgatója az estet.

Az ünnepség során a nemzetiségi kórusok, zenészek, táncosok, énekesek adtak ízelítőt tevékenységükből. Fotó: Koós Kata

Legutóbb az orosz-ukrán háború kirobbanásakor bizonyították példaértékű összetartásukat, minden nemzetiségi önkormányzat felajánlotta segítségét a Szegedi Ukrán Önkormányzatnak. Az ünnepségen Sajtos-Zapotocsnaja Natália elnök mondott köszönetet a segítségért.

Mielőtt még az első menekültek megjelentek volna a városban, a szegedi nemzetiségek példás összefogással máris a bajbajutottak segítségére siettek. Anyagi és tárgyi gyűjtés kezdődött. Az adományozók köre gyorsan az egész városi lakosságra bővült. Sorra indultak a rakományok a háború sújtotta övezetbe. Hálás köszönet a segítségért és gondoskodásért, amit soha nem felejtünk

– mondta.