Mindent a maga idejében

Remek időjárást kaptunk októberre. Mi még nem is fűtünk, jól tartja a vegyes falazatú házunk a benti meleget. Az ablak is nyitva van egész nap. Az emberek rövid ujjú ruhákban járnak, legfeljebb reggel és este kerülnek elő a vékonyabb kabátok. A nap sokszor ezer ágra süt, ezért is furcsa, hogy már hetek óta a boltok polcain ácsorognak a csokimikulások, meg vevőiket várják a karácsonyi díszek. Vénasszonyok nyara van, kinek jut ilyenkor eszébe a karácsony?

Mindennek megvan az ideje. Az ember október második felében mécseseket és koszorúkat vásárol mindenszentekre. Sokan tököt faragnak, halloweeni „rémtúrót”, meg boszorkánykalapot szereznek be, hogy legyen egy kis ijedelem is. De csokimikulást, szaloncukrot és karácsonyfa díszt? Na ne…

Ha valaki, én nagyon szeretem a karácsonyi készülődést. Minden évben alig várom az adventet és fényfüzérekkel díszítek kint és bent. A várakozás időszakát még a karácsonynál is jobban élvezem, de az nem jutna eszembe, hogy októberben vegyek csokimikulást, vagy karácsonyi díszt.

Mondjuk, akadna egy kivétel. Apukámat nem kímélték a betegségek, az agyvérzése mellett még cukros is lett, vagyis nem ehetett édességet. De nála jobban talán senki sem szerette a szaloncukrot. Anyukám, amikor egyik évben jó előre bespájzolt a tiltott csemegéből, eldugta, hogy apu ne férjen hozzá. Úgy eldugta, hogy a mai napig nem találtuk meg. Gyanítom, apu azért rájött a rejtekhelyre. Az ő kedvéért, de csakis azért, most is vennék akár októberben is egy kis szaloncukrot. De ő sajnos már 16 éve elment… Így azonban marad minden a maga idejében, a szaloncukor, meg a csokimikulás is.