Beteg, de gyógyítható

Túlzás lenne azt állítani, hogy magam is rajta tartom az ujjam a holland belpolitika ütőerén, de a nagyobb visszhangot kiváltó eseményekkel azért úgy érzem, illik tisztában lenni. Ilyen történés volt például a szerdai parlamenti választás is, amin bombameglepetésre a Geert Wilders vezette Szabadságpárt szerezte a legtöbb mandátumot. Az pedig, hogy a holland politikus és pártjának programjának középpontjában a kontrollálatlan migráció megfékezése áll, elgondolkodtató üzenet Európa más országainak is.

A mindig a „megfelelő véleményeket” hangoztató sajtótermékek természetesen most is – mint évek óta folyamatosan – leszedték a keresztvizet Wildersről: az, hogy minduntalan szélsőjobboldalinak bélyegzik, már szinte megszokott, ez most az iszlámellenes, populista és a Trump-frizurás jelzőkkel bővült. Úgy látszik, a „szeme se áll jól” mondást felváltja a „haja se áll jól”.

De ami még Wilders sérójánál is sokkal érdekesebb – bár erről jóval kevesebbet írtak –, az az, hogy legnagyobb kihívója, Dilan Yeşilgöz, a liberális Szabad Demokrata Néppárt vezetője is azzal kampányolt, hogy szükségesnek látja a bevándorlási törvény szigorítását. Az meg csak hab a tortán, hogy Yeşilgöz asszony maga is egykor bevándorlóként érkezett Hollandiába.

Szóval annak ellenére, hogy az ország évekig látszólag multikulti paradicsomként működött, a hollandok is kezdenek rájönni, hogy az ellenőrizetlen, korlátlan bevándorlás veszélyt jelenthet mindarra, amit hosszú évtizedek alatt felépítettek a hazájukban. És amennyiben az emberek olyan politikusoknak szavaznak bizalmat, akik uniós szinten is az ő érdekeiket képviselik, akkor még megmenthető az öreg kontinens. Európa ugyan beteg, de még gyógyítható.