2024.02.14. 14:00

Rangos városi kitüntetéssel méltatták Hevesi Zoltánt

Az odaadás, a lelkesedés, a maximalizmus, de mindenekelőtt a szeretet a zsinórmérték Hevesi Zoltán számára önkéntes munkája során, aki az emberélet egyik legdrágább kincsét, az idejét ajándékozza önzetlenül a szegedi kulturális intézményeknek. A Magyar Kultúra Napján Kölcsey-éremmel tüntette ki a szegedi városvezetés.

Koós Kata

Az önkéntesség olyan, akár a szerelem – vallja Hevesi Zoltán. Fotó: Török János

Tizenegy évvel ezelőtt egy statisztaválogatáson csöppent bele a Szegedi Nemzeti Színház közösségébe Hevesi Zoltán. Szerelem volt első tapasztalásra. A legtöbb szegedi kultúrabarát találkozhatott már vele. Könnyű felismerni: segítőkészségével és széles mosolyával gyorsan kitűnik bármely tömegből. Fizetésért pékként dolgozik hajnalonként, a nap többi részében pedig önkéntes feladatait végzi.

Kifogás mindig van arra, hogy miért nem megy a kettő együtt. De ha az győz, akkor nem elég erős az elköteleződés. Nekem is sokszor feladta már a leckét a civil foglalkozásom és az önkéntesség összeegyeztetése, de végül mindig sikerül

– mondta el lapunknak.

Önkéntes vállalásainak sora a színházzal kezdődött 2013-ban, ám ma már a Belvárosi Moziban, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, a REÖK-ben, a Pinceszínházban és a Füvészkertben is besegít, ha hívják. Hangsúlyozta azonban, hogy az első számára mindig a Szegedi Nemzeti Színház marad. Ha kell, szórólapozik, máskor a ruhatárban serénykedik, helyükre kíséri és útba igazítja a nézőket, kulisszajárásokat vezet, segíti a teátrum promócióit. Mindemellett ő a színházi önkéntesek koordinátora is, 38 ember szolgálatát szervezi. A paletta nagyon színes, orvostanhallgatótól a pedagóguson és a NAV-ellenőrön át a nyugdíjasokig vannak köztük.

Nagyon élvezem mindenkivel megtalálni a közös hangot, ami soha nem lehet parancsoló, hiszen önkéntesek. Kérek és megköszönök, sosem utasítok. Igyekszem szeretettel vezetni, de nem is lehetne másképp. Az önkéntesség olyan, akár a szerelem. Az ember feltétel nélkül mindent megtesz a szerelméért, de akkor igazán tökéletes a harmónia, ha érzi, hogy viszontszeretik

– fejtette ki Hevesi Zoltán.

Ha kell, szórólapozik, máskor a ruhatárban serénykedik, helyükre kíséri és útba igazítja a nézőket, kulisszajárásokat vezet, segíti a teátrum promócióit.
Fotó: Török János

De hogyan képes viszontszeretni a teátrum?

Az itt dolgozók csodálatosak, mindenkiből sugárzik felénk a kedvesség, az őszinte öröm, a szeretet és a megbecsülés. Bármilyen fáradt is vagyok, ahogy belépek, azonnal mosolygok

– adta meg a választ.

Az önkénteseknek plusz programokkal is kedveskedik. Havi rendszerességgel pódium-beszélgetéseket szervez és vezet a teátrum színészeivel és háttérmunkásaival, valamint a Szabadtéri Játékok vendégművészeivel is, mint például Janza Kata vagy Stohl András. Olykor a színpadon is megmutatja magát, például a Kurázsi mama és a Mesél a Bécsi erdő előadásokban, a Szabadtérin a Mamma Mia! musicalben is statisztált. Elmondta azonban, hogy ma már jobban szereti a kulisszák mögött végigkövetni az előadásokat. A kedvenc színházi zuga az ügyelőpult környéke, amely „a színház agya”. De amikor be kellett ugrania kellékesként segédkezni az Időfutár produkcióba, azt is nagyon élvezte.

2018-ban a színház társulata Pro Theatro Díjjal méltatta, 2020-ban elnyerte Az Év Önkéntese országos kitüntetést, idén pedig a Magyar Kultúra Napján Kölcsey-éremmel jutalmazta a szegedi városvezetés.

Nem akartam elhinni. Először azt gondoltam, hogy segíteni hívnak a díjátadóra. Aztán, amikor újra elolvastam az értesítést, kerestem, hogy hol a trükk, a vicc. Olyan boldogság töltött el, amit nehéz szavakba önteni. Amikor az ember önkéntes munkát végez, soha nem gondol arra, hogy ezért jutalmat vagy dicséretet érdemel. Aztán hirtelen jön egy ilyen rangos kitüntetés, mint a Kölcsey-érem, és elakad a szava. Nagyon boldog vagyok

– zárta a beszélgetést Hevesi Zoltán.