Szeged nemcsak a napfény, a börtönök városa is

1885. január 1-én nyitotta meg – vagyis inkább zárta be – kapuit a a Szegedi Fegyház és Börtön, amelyet sokkal inkább Csillag néven ismer a köznyelv. Az alapításakor Szegedi Királyi Kerületi Börtön néven működő büntetés-végrehajtási intézet szorosan összefonódik Szeged történetével, amely máig az ország egyik legszigorúbb fegyintézete.

Nem a Csillag az első

Szeged azonban nem 1885-ben került fel az ország börtön-térképére a Csillag megalapításával, hanem már 1784-ben II. József osztrák császár és magyar király parancsára a Tisza partjára költöztették Tallósról az országos fenyítőházat. Az intézményt nem csak a magyar bűnelkövetők ismerték meg, hanem itt raboskodott több mint száz török hadifogoly, valamint francia katonákat és olasz deportáltakat is elhelyeztek itt. A fegyintézetben őrizték emellett a csellel elfogott híres betyárt, Rózsa Sándort is, valamint a legsúlyosabb bűnöket elkövetett személyeket: gyilkosokat, útonállókat, vérfertőzőket, szülőverőket.

Az árvíz a börtönügyet is alapjaiban változtatta meg

A szegedi nagy árvíz súlyosan megrongálta az épületet, így bezárta a kapuit, a rabokat elszállították a városból. Viszont a napfény városa nem sokáig maradt fegyház nélkül. Két évvel az árvíz pusztítását követően már törvénycikk rendelkezett egy börtönépítési programról, amelynek részeként kezdték építeni a mai Csillagot. A város a mai Mars tér területén egy lápos-mocsaras területet adott át erre a célra, amelyet kezdetben még megközelíteni is nehéz volt. Az épülettömböt Wágner Gyula tervei alapján építették meg, a munkálatok 1884 végére fejeződtek be. A készülő börtönt még Ferenc József is útba ejtette 1883-as, háromnapos szegedi látogatásakor, amelynek célja az volt, hogy megszemlélje, miként épül újjá a megtépázott város.

A Szegedi Napló 1883. október 16-ai száma erről így írt: „Az árvaházból egyenesen a fogház- és börtönépületekhez hajtatott a király és kísérete. A már csaknem teljesen elkészült fenyítő törvényszéki palota fölvirágozott kapujában Kelemen Mór oszt. tanácsos szép üdvözlő beszéddel fogadta a királyt. Az uralkodó ezután a jobboldali fogházépületbe ment, hol megtekintette az egyes czellákat. A mintaszerű berendezés csodálatra készteté. Mintegy negyedórai ott időzés után a kórházba hajtatott.”

A Csillag megnyitásával Európa egyik legmodernebb fegyintézete kezdett el működni, nevét a panoptikus rendszerű, három emelet magas, négy épületszárnyas, körfolyosós épület alaprajzáról kapta, amely egy csillag alakot formáz. 

Kik kerültek ide?

Az 500 fősre tervezett fegyintézetben a rabok két kategóriába tartoztak. A legsúlyosabb bűntetteket elkövetők a fegyházrészbe kerültek, míg a viszonylag kisebb bűnök miatt elítéltek a börtönrész lakói lettek. Az intézményben gyorsan megkezdődött a rabok munkába állítása, amely a mai napig példásan működő gyakorlat. 

1906-ban elköltözött a Mars térről a Szegedi Királyi Törvényszék, így ekkor vált a fegyintézet főépületévé a Csillag Mars térre néző palotája. Ide telepítették az irodákat, a kórházat, valamint az emeleten katolikus kápolnát alakítottak ki. Közben a komplexumban új zárkákat nyithattak meg, így már 800 rab befogadására is alkalmassá vált a fegyintézet.

Fontos dátum a Csillag történetében az 1983-84-es, ekkor ugyanis felépült Szeged új börtöne, az Átmeneti Intézet a Dorozsmai úton. 1986-ban pedig a fegyintézet délnyugati szárnyát kezdték el kibővíteni, amely munkálat 1988-ra készült el. Bár ezzel csak mérsékelten sikerült a zsúfoltságon enyhíteni.

A hely, ahol Ady és Gárdonyi is raboskodott

Talán kevésbé közismert, de államfogház is működött Szegeden különleges büntetés-végrehajtási intézetként. Az államfogház a Csemegi-kódexben – amely a korban hatályos büntető törvénykönyv volt – bevezetett szabadságvesztés büntetések közül egy speciális, mondhatni kedvezményezett büntetési nem volt. Ezt bizonyos politikai, erkölcsileg nem feltétlenül elítélendő, „úri” bűncselekményekre szabták ki. Ilyen volt például a párviadal, a király és a királyi ház tagjai ellen sajtó vagy ezzel egyenlő tekintet alá eső módon (irat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére tétele által) elkövetett sértés, az alkotmány, a törvény, a hatóságok és hatósági közegek elleni nyilvános izgatás.

Szegeden a Vasas Szent Péter utca 17–19. szám alatt álló ház szolgált államfogházul, amely 1890-ben Kiss István tervei alapján épült meg. Több országosan ismert és elismert személy is „raboskodott” itt, főképp újságírók, színészek, írók, költők kerültek ide inkább rövidebb, mint hosszabb időre. Itt töltött például néhány napot Ady Endre, Gárdonyi Géza és Molnár Ferenc is. Ady és Gárdonyi párbajvétség miatt lett a fogház lakója, előbbi mindössze öt napot „élvezte” az intézmény vendégszeretetét. 

Komoly urak a lakói

A korabeli Nagyváradi Napló 1901. november 8-i száma a jócskán kihasznált szegedi államfogházról számolt be.

„Mostanában állandóan népes a szegedi államfogház, honnan a napokban tért vissza két nagyváradi államfogoly. Csak a minap utalt Szegedre az igazságügyi miniszter egy sereg jogerősen elítélt államfoglyot, s tegnap ismét érkezett egy csapat beutalás. A lovagfogházba az évre beutaltattak: K. I. óbecsei gyógyszerész, H. K. dévai ügyvéd, K. Zs. bihartordai uradalmi számtartó, R. L. aljegyző, Sz. G. marossólyomi földbirtokos, V. Gy. budapesti mérnök, S. Sz. körösbányai földbirtokos, F. S. budapesti mérnök, O. Gy. halasi orvos, B. L. nagyváradi hírlapírónak január 1-ig halasztást adott az igazságügy-miniszter. Ugyanakkorra kéri büntetése kitöltését Ady Endre is, kire öt napi államfogházat szabott volt párviadalért a debreceni törvényszék, s most utolsó fórumon a Kúria” – olvasható a lapban.

Az államfoglyok egyébként nem voltak munkára kényszeríthetők, lakhelyüket maguk rendezhették be, és élelmezésükről is saját maguk gondoskodtak. Az államfogház 1945-ben szűnt meg klasszikus formájában.