A nyugalom ára

Hál’ Istennek, olyan utcában élek, ahol a legnagyobb közterületi megbotránkoztatást a kandúrmacskák verekedése jelenti, ezen túlmenően nem történik semmi rossz. Ezért is ijedtünk meg, amikor egy nagy létszámú, problémás család költözött az utca egyik, haláleset miatt megüresedett házába. A rendőrség gyakori vendég lett náluk. Ők hívták magukra, mert állandóan marták egymást, veszekedtek, meg még ki tudja, mi történt a falak mögött. Az utca lakóit nem bántották ugyan, de már az is rátette a bélyegét az ember hangulatára, ha egymást ócsárolva végigvonultak az utcán. Ott volt a félsz, hogy ugyan miként tudnak majd békésen együtt élni a szűkebb közegünkben, ha egymást sem viselik el. Nem tartott sokáig ez az időszak, mert a főbérlő rövid úton kiadta az útjukat. A cirkuszok is a fülébe jutottak és állítólag a lakbért sem fizették. A gyerekeket nagyon sajnáltam, hogy ilyen körülmények között kell felnőniük.

Jól fogalmazta meg a vásárhelyi rendőrkapitány, tudják, hogy a jó közbiztonság nem csak a statisztikai adatokból áll, az is fontos, hogyan érzi magát a lakosság. Vásárhely a legbiztonságosabb megyei jogú város a számok szerint, de vannak problémák, amelyek egy-egy lakóövezet életét megkeserítik. Mert nem érzi jól magát az ember olyan városészben, ahol a szomszédjában ellopják a tűzrevalót, vagy feltörik az üres ingatlanokat. A rendőrség azt ígérte, arrafelé többször látják majd az egyenruhásokat. Akinek nincs vaj a füle mögött, az örül majd ennek.

A belvárosban pedig egy 35 év körüli nő zavarta meg a nyugalmat. Agresszíven kötekedett, gyerekeket követett, egy lányt megsebesített. Szerencsére nagyon gyorsan elkapták. Ilyenkor döbben rá az ember, mennyire is fontos a közbiztonság, ha újra helyreáll a nyugalom.