Háztáji cetli

De szép kapu – dicséri Józsi, Sanyi szomszéd frissen elkészített, csillogó faragással díszített kerti kapuját. – Igaz-e, Mari? – szegezi a kérdést Józsi, az alkotására kiváltképp büszke Sanyi szomszéd éppen hazatérő feleségének. – Az már igaz! Tudnád milyen szép tisztaság van otthon – kontráz csípőből Mari a meglepett Józsinak, majd elballag nagy szatyorral a kezében, hogy nekiálljon vacsorát főzni. De távolodva azért még hallja, ahogy Józsi tovább dicséri Sanyi kedvenc időtöltésének, kerti tevékenységének nyomát. Néhány perc elteltével belép a konyhába Sanyi, és már mondja is a fakanállal a vacsorát éppen kevergető asszonyának: másnap szóljon már ugyan, hogy ültesse el azt a frissen zsákmányolt bokrot. De szóljon már azért is, hogy (Sanyi) ne felejtse el, hogy ültetés előtt elmenjen a gazdaboltba. Majd cuppanós puszival viszonozta előre Mari figyelmességét, aki lenyelte a kontrát: előre szólok, nem vagyok felíró cetli drága uram. 
Minden év április első keddje a láthatatlan munka nemzetközi napja, olyannyira láthatatlan még a nap is, hogy alig emlékeztünk meg róla. A hivatalos leírás szerint a láthatatlan munka olyan típusú munka, amelyek elvégzését sokan természetesnek veszik és a hiánya azonnal feltűnik mindenkinek. Ebbe a kategóriába tartoznak a háztartási feladatok, a gyerekek nevelése és a velük való foglalkozás, idősebb hozzátartozóink segítése, ápolása, de akár az önkéntes munka is. De a fizikai házimunkán túl ide sorolható ám az úgynevezett érzelmi vagy kognitív tevékenység is, mint például kitalálni, mit kelljen vásárolni a boltban. A kiégés – bárki is teszi huzamosan viszonzás, osztozkodás nélkül – garantált.