Kőbe vésett versek Szegeden – Juhász Gyula uralja a belvárost

Posztolj verset az utcára! – ezzel a névvel indult mozgalom évekkel ezelőtt, amihez a Somogyi-könyvtár is rendszeresen csatlakozik. A költészet napján és utána is még napokig kerülnek ki a könyvtár üvegajtajára a szegediek kedvenc versei. A kultúrakedvelők közül van, aki önállósodik: ebben az időszakban villanyoszlopokra, falakra ragasztva is rendszeresen olvashatunk verseket a városban. Vannak azonban állandó, kőbe vésett költemények is a köztereken, a belvárosban, csak éppen a napi rohanásban elmegyünk ezek mellett. Felderítettük a kőbe „posztolt”, tartós verseket.

A szegediek egyik kedvenc találkozóhelyén, a Dugonics téri szökőkútnál biztosan mindenkinek feltűntek a körbefutó sorok – legfeljebb nem mindenki olvasta el azokat. Az 1979-ben épült szökőkútra Juhász Gyula Szonett Szegedhez című verse került. Az alkotást idén, a költészet napján is megosztottuk olvasóinkkal.

Juhász Gyula, az egyik legnagyobb magyar költő szegedi kötődéséről már többször írt lapunk – sőt, hozzá kapcsolható a Délmagyarország talán legszomorúbb címlapja is. A költő szülőházát információink szerint a szegedi egyetem klinikáinak építésekor bontották le. Az utcát, ahol halála előtt lakott, róla nevezték el. Részletes életrajzát itt megtalálják – mi csak annyit emelnénk most ki, hogy a város egyszer az életét is megmentette.

1899-ben itt jelentek meg első versei a Szegedi Naplóban, aztán tanulmányai miatt Vácra, majd Budapestre került – itt ismerkedett meg Babits Mihállyal is. A tanári államvizsga után visszatért egy időre Szegedre, itt publikálták első újságírói sikerét hozó vezércikkét a Szeged és Vidékében. Ősszel Lévára ment tanítani, de október elsején Pestre utazott a más akkor is labilis idegzetű költő, és a Lánchídról a Dunába akart ugrani.

Ifjúkori szerelme, Klima Ilona véletlenül éppen arra járt, és ő közölte vele a jó hírt, hogy Szegeden megjelent első verseskötete (Juhász Gyula versei). Ezzel a hírrel visszaadta az életkedvét: október 3-án hazatért Szegedre, legalábbis egy időre.

Verseit változatos helyszíneken találjuk meg a belvárosban. Az egykor róla elnevezett főiskola bejárata előtt található a legérdekesebb alkotás: itt ugyanis egy számozott ugróiskola került a járdába. A falon találjuk hozzá a megoldókulcsot: melyik mezőre ugorva melyik szót kell elmondani az Este az Alföldön című költeményből. Ötletes – a Huszár Mátyás Rakparton olvasható verse pedig monumentális a betűméret tekintetében is.

A Tisza című vers hat sora került fel a lépcsők fölé, előterében szinte mindig ülnek, kivéve ha nagyon rossz az idő. Vajon elolvassák, mi áll mögöttük a kőkorláton? ha nem, mi most mutatjuk egyben:

„Én vagyok a magyarság

Csöndes, nemes folyója,

Kevély, heves folyója,

Anyám csupán ez ország

És ringatóm e róna. ”

A teljes verset itt találják – és közvetlenül a rakpart szomszédságában, a Roosevelt téren tovább művelődhetünk. Ott áll ugyanis Juhász Gyula szobra, és a talapzatra is felvésték egy versét, címe: Szeged.

Pár lépésen belül két, Szegedhez, illetve a Tiszához kötődő alkotás – és mutatunk még néhányat, ami bár nem került ki közterekre, a várost és jellegzetes részeit örökíti meg. Ilyen a Tiszai csönd, a Tápai lagzi, A tápai Krisztus, és a kevésbé ismert A szegedi boszorkányok – a linkek a versekhez vezetnek. Akinek kedve támadt Juhász Gyulát olvasni – ezen nem csodálkoznánk -, A Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán az összes versét megtalálja egybegyűjtve.

Babits Mihály, aki a budapesti egyetemi évek alatt ismerkedett meg Juhász Gyulával, tanárként helyezkedett el Szegeden – de jelentek meg itt versei, újságcikkei is. 1906 októberében érkezett, 1908 júniusában távozott, és önéletrajzi írásai alapján egy cseppet sem bánta, mert nem igazán szerette meg a várost. Tanítványa volt a rossz emlékű Rákosi Mátyás is, akit úgy jellemzett: „stréber, de jó eszű diák”.

Róla is szól egy Juhász Gyula-vers Szegeden, a Babits Mihályhoz négy sora, de eldugottabb helyen: a Vitéz utcában, a ház előtt, ahol itteni tanárévei alatt lakott. Járdaszinten olvashatóak a sorok, néha – ritkán – rátolják a költészetre a kukákat is. Mi most megmutatjuk, ha még nem vette észre.

Olvasónktól kaptuk a jelzést: kimaradt egy cikkből egy másik Gyula nevű nagy magyar költő, mégpedig Illyés. Neki ugyan nem volt szegedi kötődése, viszont talán leghíresebb versének részlete felkerült Melocco Miklós 1956-os emlékművére. Az államszocializmus idején betiltott Egy mondat a zsarnokságról sorai futnak körbe a szabadság pillangójának szárnyán, a Rerrich Béla téren.

Radnóti Miklós és József Attila egyetemi éveiket töltötték itt. József Attilát Tiszta szívvel című" target="_blank" rel="nofollow noopener"> verse miatt eltanácsolták – a történetet árnyalja korábbi cikkünk, sok érdekességet találnak benne -, de a tragikus sorsú Radnóti Miklós diplomát szerzett. József Attila szobra a rektori hivatal mellett áll, Radnóti és felesége, Gyarmati Fanni szobra a költőről elnevezett gimnázium mellett kapott helyet. Itteni évei alatt adták ki például második, Újmódi pásztorok éneke című verseskötetét, a 31 versből 19 Szegeden íródott – és vallásgyalázás miatt perbe fogták az egyikért. Házkutatást is tartottak a lakásban, ahol Szegeden élt, jó költőhöz illően erről is versben emlékezett meg.

Alkotásait mintha hiányolnák a szegedi költészetkedvelők. Megtaláltuk ugyanis korábban a Nem tudhatom... című verse elejét a Boszorkányszigeten, ahová A szegedi boszorkányok is illene, egy kidőlt fára felfestve. Amikor legutóbb arra jártunk, láttuk, hogy már nagyon elhalványultak a betűk.

Máskor a Széchenyi téren futottunk bele a Bájoló című versbe, színes krétával írták az aszfaltra. Hamar lemosta az eső, de addig is jó volt olvasni. Alább meg is hallgathatják, Szabó Balázs Bandája feldolgozásában.

Egy érdekesség a cikk végére: bár Radnóti-verset kőbe vésve nem találtunk, a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium tanulóit megihlette a Szonett Szegedhez Juhász Gyulától – lásd Dugonics téri szökőkút. Készítettek egy animációt a vershez, amit lejjebb megnézhetnek.