Pokoli lávabolygóktól a földönkívüli civilizációkig

– Rögtön hadd kezdjem azzal, mindenfajta szaksovinizmus, szakterületi szűklátókörűség nélkül, hogy szerintem a legfontosabb dolog az, hogy az ember, aki szellemi alkotómunkát végez, szeresse a szakmáját. Itt a jelenlévők nagy része nyilván nem a csillagászat, vagy akár a magas szintű matematika-fizika iránt elkötelezett, de szerintem akkor is rendkívül fontos a szakterületének szeretete – ezzel az általános, örök érvényű és univerzális gondolattal kezdte előadását Vinkó József, a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet csillagásza, a fizikai tudományok kandidátusa, a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Űrfizikai Bizottságának tagja, az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Fizikai Intézetének tudományos főmunkatársa, aki mindezek mellett arról híres, hogy a csillagászat bonyolult kérdéseiről tud lebilincselő és érthető előadást tartani laikusok számára is. 

Most is így tett, fél órában kellett összefoglalnia évmilliárdokat és néhány évtized kutatási eredményeit. Csillagászat az űrkorszakban című előadásában a szakember arról beszélt,  miért érdemes az űrbe menni, ha modern, XXI. századi csillagászatot szeretnénk művelni, bemutatta az űreszközöket, a legismertebb űrtávcsöveket, köztük a James Webb és a Hubble űrtávcsövet, és az ezek által végzett megfigyelések eredményeit.

Az utolsó dián az Enterprise csillaghajó, a Csillagflotta zászlóshajója a Star Trekben volt látható és az abból ismert híres idézet, amely szerint az űr a legvégső határ. A csillagász erre azt mondta, tulajdonképpen a végső cél a földönkívüli civilizációk felfedezése. 

Vinkó Józsefet Tatai Ákos, az SZTE Skywalkers rakétafejlesztő csapat vezetőjének Tervektől a rakétáig című előadása követte, majd 18 órától került sor Rozgonyi Ildikó, a Fotó-Kulturális Kapcsolatok Egyesülete tagjának Emlékszel? című csillagászati kiállításának megnyitójára.