Ne féljünk a sötétben

Kérlelhetetlenül foglalkoztat­­ta a jó és a rossz születése, az emberi kapcsolatok alakulása, és szüntelen ember és természet, ember és ember, ember és közösség viszonyát vizsgálta Pilinszky János. A ma száz éve, 1921. november 27-én született költő világnézetét erőteljesen meghatározta a mi­­tikus gondolkodásmód, ám nem csupán az eszmetörténet mítoszait emelte be szövegeibe.

A magyar népmesék és népballadák világa szintén erőteljesen hatott Pilinszkyre: verses meséinek szereplője például a legkisebb fiú, vagy a sárkányok és óriások elrabolta királylány.

A világ szörnyű traumái

A költő műveinek sajátossága, hogy a világ szörnyű traumáit, a fegyenc, a haláltáborba hurcolt ember, a kiszolgáltatottan a társadalom peremén, vagy prostitúcióban élő ember nézőpontját és a mögötte sejlő isteni tartalmat is képes megjeleníteni.

– Pilinszky Jánost főként ko­­moly tematikájú, végtelenül szikár nyelvezetű, a legnemesebb emberi érzelmeket, mély tartalmakat megfogalmazó, mindezzel együtt nehezen be­fogadható alkotóként tartjuk számon. Úgy vélem, a nagyközönség éppen ezért veszi kézbe meglepetten verses meséit – fogalmazta meg Miklós Péter eszmetörténész, címzetes egyetemi tanár.

Esztétikai szépség

Pilinszky verses meséi és azoknak a ritmusa, alliterációkra, rímekre mint költői eszközökre épített szövegei a tíz-tizenkét éves korosztály kitűnő olvasmányai. Miklós Péter szerint, ha netán még nem is értik meg valamennyi rétegét a szövegeknek, megérezhetik az esztétikai szépséget.

Az önismeret egyik útját jelentő irodalmi élmény pedig egy életre meghatározó lehet. Pilinszky kivétel nélkül boldog befejezéssel lezárt történetei a barátság, az összefogás, a szeretet, a szerelem, az emberek közötti együttműködés, a segítség örök emberi értékeit hordozzák. Eközben meseverseinek a humanista és keresztény értékeken túl mélyebb tartalmi rétegek is vannak.

A naphajú királyleány

Mindenfelé jószagú nyár van: / itthon a szép királyleány, / meghozta a napot magával, / megérkezett vele a nyár. / Könnyeit mégis egyre ontja, / ma is fogoly, az órjás foglya, / ma is csak szótlan rabmadár / a naphajú királyleány – írta Pilinszky János A nap születése című verses meséjében.

A történetben Áron a poklot megjárva, tűzön-vízen át szabadítja ki a királylányt, majd megkezdik közös életüket. Miklós Péter szerint a hagyományos népmesei keret egyfajta beavatástörténetként is értelmezhető: életük végső céljának felismeréséhez a poklot kell megjárniuk, ám megküzdésük az óriási ellenerőkkel sikerre vezethet. Miközben a történet mélyén ott lapul Or­­pheus, a görög mitikus hős emléke, aki az alvilága száll el­­rabolt kedvese után, ott lantjátékával megszelídíti szerelmét fogva tartó mérhetetlen erőket. Pilinszky verses meséjében a nemes küzdelem a sárkánnyal jelképezi azt a beavatást, amellyel megtalálhatjuk önmagunkat, és olyan emberré válhatunk, akivé lenni szeretnénk.