Szeged

2022.05.27. 16:26

A pásztázás mesterével találkozhattak a filmrajongók

A Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál idei életműdíjasa, Grunwalsky Ferenc tartott mesterkurzust pénteken a Belvárosi moziban. A Kossuth- és Balázs Béla-díjas rendező, operatőr és forgatókönyvíró zsinórmértéke, hogy a rendező a kíváncsiság, az operatőr a pásztázás tekintetében nem tarthat soha pihenőt.

K. K.

Varga Balázs filmkritikus beszélgetett a 79 éves, Kossuth- és Balázs Béla-díjas rendező-operatőrrel. Fotó: Karnok Csaba

A Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál negyedik napján mesterkurzusra várták a filmrajongókat, amely során Varga Balázs filmkritikus és -történész moderálásával Grunwalsky Ferenc munkásságával, módszereivel és szakmai hitvallásával ismerkedhettek meg a résztvevők. 

A 79 éves, Kossuth- és Balázs Béla-díjas rendező, operatőr és forgatókönyvírót a magyar film vizuális nyelvének egyik megújítójaként tartják számon. 

A beszélgetés kezdetén az Anyaság című, egyik korai művén keresztül – amelynek rendezője és operatőre is volt egy személyben – magyarázta el hallgatóságának, mit jelent számára a kamera. Elmondta, különösebb forgatókönyv nélkül ment el a Miskolc melletti, szegényes kis faluba, hogy egy cigánylányról forgasson, akit korábban egy fotón látott. Úgy fogalmazott, a nézelődés és a pásztázás ösztönös és folyamatos volt az Anyaságban. 

Olyan számomra a kamera, akár egy szem – közölte Grunwalsky Ferenc, aki számára nem létezett a kamera forgását mellőző, előre megrendezett jelenet. 

Ami nincs a kamerában, az nem létezik – szögezte le, majd azzal folytatta, hogy ez egy egészen rendhagyó felfogása az időnek, a térnek és magának a képalkotásnak, amelynek révén sikerült lerúgnia a közhelyeket. 

Pályája során előszeretettel forgatott a társadalom perifériájára szorult, az általános elvárásoktól elszakadt vagy éppen tudatosan azokkal szembe menő, kiszolgáltatott helyzetben lévő, de a világgal küzdő emberekről. Hogy éppen kinek a tekintete ragadta magával, azt egy szavakkal meghatározhatatlan ösztönnel magyarázta, és hogy a tekintet milyen történetet rejtett, azt mindenekelőtt nem előre meghatározott diskurzusokkal igyekezett felfejteni. 

Forgatókönyvet ember nem látott a kezemben. Akkor sem, ha én írtam. Soha nem a dialógusok érdekeltek – közölte, majd három jó tanáccsal látta el közönségét. Egyrészt azt hangsúlyozta, hogy egy rendezőnek soha nem szabad elveszítenie kíváncsiságát.

Majd arra hívta fel a figyelmet, hogy nem kell, hogy minden tökéletes legyen, ugyanis a tökéletlenségek, paradoxonok észrevétele frissebb szemet és élesebb szemléletet kíván, ami csupán előnyére válhat bármely alkotásnak. 

Végül pedig a kritikai gondolkodásra buzdított mindenkit. Kiemelte, korunkban egy végtelen mozgókép folyamban élünk, mindenhez hozzáférünk, éppen ezért nem engedhetjük meg, hogy úrrá legyen rajtunk a középszerű közömbösség. Óriási a felelősségünk, hogy mit mentünk át valódi értékként a jövő számára.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában