Erőss Zsolt hegymászó tragédiájáról nézhettek filmet az érdeklődők a Belvárosiban

A csúcson vagyunk a legmesszebb az élettől.

Koós Kata

A Magasság és mélység című film rendezőjével, Csoma Sándorral és Tankó Erika színésznővel Bakos András újságíró beszélgetett. Fotó: Karnok Csaba

Közönségtalálkozóval egybekötött vetítést rendeztek a Belvárosi Moziban szerdán, amely során Csoma Sándor Magasságok és mélységek című filmjét tekinthette meg a közönség. A mű különleges szemszögből közelíti meg Erőss Zsolt hegymászó tragédiáját.

Az egész ország aggódva figyelte a híreket, amikor 2013 májusában a Mount Everest első magyar meghódítója, Erőss Zsolt a társával, Kiss Péterrel együtt eltűnt a Himalájában. Két éjszakán át reménykedett mindenki a csodában, mígnem a tévében, élő adásban felesége, a szintén hegymászó Sterczer Hilda bejelentette, hogy fölösleges további mentőexpedíciók szervezése, a férje halott.

Csoma Sándor rendező két kisfilmjét is megtekinthették már a szegediek a Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál nézői, a Tabula Rasát és a Castingot egyaránt. Első egész estés filmjét alkotta meg a Magasságok és mélységek című, lélekfacsaró mozival, amely egészen különleges szemszögből közelíti meg Erőss Zsolt tragédiáját. A rendező ugyanis nem a hegymászó expedíciót, a csúcsdöntést helyezte fókuszba, hanem azt, hogy hogyan dolgozta fel felesége és kislánya a férj és apa elvesztését. Valójában nem a hegymászóról, sokkal inkább Erőss Zsolt hiányáról szól a mű.

A szerdai vetítést követően a rendező elmondta, eleinte Erőss Zsolt különleges karaktere volt fejében a központban. Az, hogy hogyan juthat el egy erdélyi kis falu szülötte nyolcezer méter magas hegyek meghódításáig. Ráadásul, ahogy fogalmazott, a hegymászói létforma és gondolkodás is közel áll hozzá, de túl magától értetődőnek, „hollywoodinak” ítélte a történet ívét, így új utat keresett.

Volt egy személyes történés az életemben, amikor édesanyámnál rákot diagnosztizáltak. Amikor vittem őt sugárkezelésre, és fokozatosan láttam a szervezetének leépülését, védekező mechanizmusként már előre elkezdtem a gyász gondolatával ismerkedni. Hála Istennek édesanyám legyőzte a rákot, de alkotóként akkor már a gyász nagyon közel került az érdeklődésemhez

– mondta el Csoma Sándor. Éppen ezért döntött úgy, hogy Erőss Zsolt történetét felesége szemszögén keresztül dolgozza fel.

A film néhol tartalmaz ugyan fikciós elemeket, de zömmel valóságos személyek és események láthatók benne. Olyannyira valósághű, hogy Sterczer Hilda pszichológusi kezelésének dokumentumait használta föl a rendező az alkotófolyamat során. Erőss Zsolt özvegyével véletlenül futott össze egy élelmiszerboltban, ahol elmondta neki filmtervét. Sterczer Hilda több beszélgetést követően engedélyt adott Csoma Sándornak, hogy betekintést nyerjen pszichológiai terápiás anyagába.

A közönségtalálkozó moderátora, Bakos András újságíró a mű nagy pozitívumának minősítette, hogy az alkotás nem ítélkezik. Ugyanakkor nagyon komoly kérdéseket fogalmaz meg a média szerepéről, a megszállottság és szenvedély határairól, egy férj és apa felelős döntéseiről. A vezérmotívumot azonban mindvégig a gyász fázisai adják, hogy milyen küzdelmes út vezet el a könnyekkel áztatott megbékélésig.

A legfontosabb az volt, hogy tudjunk beszélni a gyászról, ami tabu téma, ugyanakkor mindenki életében megtörténik. Ráadásul éppen azért, amiért nem kommunikálunk róla, legtöbbször váratlanul ér bennünket, és nem tudjuk, hogy magunkban hogy viseltessünk, hogyan érezzünk, hogyan reagáljunk a környezetünkben élőkre, mi a normális és mi nem

– mondta a rendező.