Mosolygós pitvarosi floorballcsapat

Hét éve találta ki [namelink name="Moravszki Gábor"], a Pitvarosi Petőfi Sándor Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola pedagógusa, hogy elkezd floorballedzéseket tartani. Senki nem ismerte a sportágat az 1400 fős településen, a szabályokat az alapoktól kellett elmagyaráznia, ám hamar népszerű lett. Azóta is edzenek, átlagosan huszonöt gyerekkel, és már az óvodásoknak is tart oktatást.

– Folyamatosan fejlődünk. Kezdetben a tornateremben játszottunk, azóta elkészült a szabadtéri rekortánpálya, így ha itt a jó idő, már megyünk is a levegőre – mesélte Moravszki Gábor, aki szarvasi főiskolai évei alatt ismerkedett meg a floorballal. – Kellemes gondjaim vannak: néha már annyian jönnek edzésre, hogy ketté kell osztani a társaságot.

Rendszeres résztvevői a diákolimpiának, idén az országos elődöntő negyedik helyén végeztek, ami eddigi legjobbjuk.

– Talán meglepő, de a legnagyobb sikerünknek egy vereséget mondok: a többszörös országos bajnok komáromiak ellen csupán 2–0-ra kaptunk ki a paksi diákolimpián, mi kaptuk tőlük a legkevesebb gólt.

Adódik a kérdés: „falusi csapatként" mennyire nehéz a dolguk az országos mezőnyben?

Moravszki Gábor és fiatalabb tanítványai.

– Az évek során megismertek minket, komolyan vesznek, ami nagy eredmény. Az érdiekkel és a kecskemétiekkel kiváló a kapcsolatunk. Az viszont továbbra is gond, hogy edzőmeccset nem tudunk játszani, nincs kivel. Az összes többi csapat messze van, az utaztatás pedig pénzbe kerül – mondta, majd hozzátette: a szülők mellett Csanádalberti önkormányzatára és a makói tankerületre is számíthatnak, ha támogatás kell.

Moravszki pluszfizetést nem kap edzői munkájáért, mégis teljes odaadással végzi azt, a szabadidejében viszi a csapatot hétvégi versenyekre. Ez számára természetes.

– Eddig egyedül voltam, ám most [namelink name="Csordás Bence"] személyében lesz segítségem. Ő az egyik legügyesebb tanítványom, és bár Makón tanul tovább, visszajár majd segíteni a kicsikhez. Hogy miért csinálom? Gondolkoztam már ezen, mert elég sokan rákérdeznek. Kiemelkedő, országra szóló sikert nem értünk el, ám nem csak ez a lényeg. Látom a srácokon, hogy elkezdtek komolyan hozzáállni a sporthoz, soha nem veszekednek, mindent megcsinálnak, amit kérek. Az edzések végén, a mosolygós arcukon minden látszik – én is jó érzéssel megyek haza az órák után – tette hozzá a pedagógus, aki jelenleg egy júniusi, pitvarosi verseny megszervezésén dolgozik.