A vízitelepi élményeire szívesen emlékszik vissza Vajda Attila, aki egészen más hajóra cserélte kenuját - Dunaújvárosban

– Mit jut eszébe a szegedi vízitelepről, amely nemsokára ünnepli a 60. születésnapját?

– Elég sok minden...

– Akkor mi először?

– Az, hogy olyan hely, ahol kajakoznak és kenuznak, ahol az ember jól érezheti magát.

– Mindig jól érezte magát a vízitelepen?

– Nem mindig, de a lehetőségekhez képest azért a legtöbbször jól. Hatalmas érzés volt, amikor gyerekként egész nyáron ott voltam. Beültünk a hajóba, feleveztünk a Tiszán, és az egész napot a Sárgán töltöttük. Úgy éreztem magam, mint egy nyári táborban. Eszembe jut az is a vízitelepről, hogy mennyi mindent kellett tennem azért, mennyit kellett szenvednem, hogy olimpiai bajnok legyek. Az érem egyik és másik oldala: ez a vízitelep.

– Gyermekcsínyre volt példa?

– Amikor kiöntött a Tisza, homokzsákokat pakoltunk, az ártérben eveztünk, de előfordult, hogy a szekrények a focipályán landoltak – jó poénnak tűnt akkor... Van élmény bőven.

– Eszébe jutnak még a 2008-as pekingi játékok eseményei?

– Nem igazán. Már az új énem a lényeg.

Ez is hajó. Vajda Attila már nem sportolóként, hanem edzőként a vízen. FOTÓ: DUNAFERR

– A dicsőségtábláról azért mindennap letekint a fiatalokra.

– Most edző vagyok, és nem az olimpiai bajnok kenus. Így szerepelek a tanítványok életében. Nem ritkán, alkalmanként találkozom velük, hanem nap nap után. Így fogadták el a jelenlétemet, így élek köztük, és már csak ezért sem érzem magamban, hogy a 11 évvel ezelőtti dolgokról kellene kattognia az agyamnak. Persze sokszor elmondom nekik, hogy mennyit kellett tenni érte, hogy ezt ők is megértsék, de ez már más korosztály, és máshogy kell hozzájuk viszonyulni, mint kellett anno magamhoz.

– Melyik a könnyebb: magához vagy hozzájuk igazodni?

– Magamhoz könnyebb volt, mint a gyerekekhez, éppen ezért ez komoly fejtörést okoz nekem.

– Hiányzik Szeged és a vízitelep?

– Maga az élmény hiányzik, de azért, mert Szeged is hiányzik. De most Dunaújvárosban élek a feleségemmel, így egyszerűbb a helyzetünk. A város és a légköre hiányzik, ám megtaláltam a helyem.

– Keddtől csütörtökig tart a második válogató Szolnokon. Mit vár a tanítványoktól?

– Nagy meglepetésre nem számítok, de kíváncsian várom. Lesz pár érdekesség, mi pedig azon az úton vagyunk, amit előre elterveztünk. Aztán hogy ezt mennyire tudjuk tartani, hogy minden tökéletes legyen, más kérdés, de úgy látom, tartható.