Edző nevelte az edzőt: Kása Péter apja nyomdokaiban

– Éppen 20 évvel az én elismerésem előtt, 1999-ben kapta meg édesapám az év edzője dí­­jat a Délmagyarországtól – mondta Kása Péter. – Akkor, 17 évesen még nem terveztem az edzősködéssel, sőt Nagy Lászlóval, Laluska Balázzsal országos kézilabda-diákolimpiát nyertünk. Beálló voltam, azt kaptam feladatnak, hogy csináljam a helyet a lövőknek. Nagy megtiszteltetés, hogy annak a csapatnak kenusként tagja le­hettem.

A fiatal szakember az édesapjától tanulta a legtöbbet.

– A sorsom a családban dőlt el, hiszen beleszülettem a kenuzásba. De a végső döntés az enyém volt. Edző nevelt ed­­zőt, édesapám részfeladatokat adva vont bele a munkába. Majd a Dózsa-iskolában, ahol együtt dolgoztunk, beledobott a mély vízbe: oldjam meg egyedül az órát. A ranglétrát végigjártam – nyilatkozta Kása.

A női kenuzás tíz év alatt fejlődött mai állapotába.

– Most teljesen természetes, hogy 2010 óta, immár tíz esztendeje ezzel foglalkozom. Egy bemutató vb-futam után dőlt el, hogy új szakág lesz. Apa vezetésével utánpótlást építettünk az alapoktól. Az eredmények las­­san jöttek, de az idő eldöntötte, hogy megérte belevágni. Nyugodtan vágtam bele, kitanultam a szakmát, és komoly szintre jutottunk el. Talán nem is rontottam el semmit... – vélte Kása.

Az edző vezette 11 fős női ke­­nus csoport négy napot Ba­latonbogláron töltött, majd február 10-én Nagy Bianka és Molnár Csenge Kása Péter vezetésével négy hetet Dél-Afrikában edzőtáborozik.