Európa legnagyobb tánctáborában, Lengyelországan oktatott

Az oktatás a szenvedélye. Nem volt mindig így ez Iván Barnabás életében. A fiatal táncos hosszú utat tett meg, amely során kemény munkája nemrégiben megtérült. A Fair Play Dance Camp nevű tánctáborban oktathatott Krakkóban. Ott, ahová fiatalabb korában még tanulni járt, mára már Európa legkomolyabb szinten tartó táncosai­val együtt oktathatja a tanulni vá­­gyókat.

Dzsúdó, asztalitenisz, tánc

Barnabás sportos családba született Szegeden: édesanyja, akinek rengeteget köszönhet, táncol és az X-Treme tánciskolát vezeti, míg édesapja asztaliteniszben je­­leskedett. Bár édesanyja (aki egy­­ben legnagyobb támogatója), Kárpáti Bernadett egészen fiatal korától kezdve vitte magával fiát a nagyobbnál nagyobb táncos eseményekre, mégsem volt magától értetődő, hogy Barnabás életében is a tánc lesz az az út, amelyre a legnagyobb szenvedéllyel tud majd rálépni.

– Nyilván, mint minden fiatal fiú, nem táncolni akartam 5-6 évesen. A dzsúdóval kezdtem, és az asztaliteniszt is kipróbáltam, viszont egyik sem jött be. Manapság már úgy érzem, hogy talán tudat alatt már akkor is bennem volt, hogy a tánc lesz a befutó – emlékezett vissza Iván Barnabás.

Imprótól a koreóig

A szegedi fiatal karrierje a gyermek korosztályban vette kezdetét, amelyben remek eredményeket ért el.

– Kezdtem megérteni, beleszokni abba, hogy mi is ez valójában. 11 évesen volt egy nagy sikerem, IDO világbajnoki 6. lettem, erre vagyok a legbüszkébb ebből az időszakból. Mikor még én versenyeztem itt, 40 országból jöttek táncosok, úgyhogy nagyon nagy dolog volt, hogy elértem ezt az eredményt – fogalmazott, és kitért rá, ekkortájt már más irányba kezdett el kacsintgatni.

– Ezen a világbajnokságon, illetve az addigi összes versenyemen freestyle stílusban táncoltunk, ami azt jelenti, hogy egy előre nem ismert zenére egy előre nem ismert mozdulatsort adsz elő, improvizálsz. Éreztem, hogy ez később nem lesz elég nekem. Ekkor ismerkedtem meg Bőhm Attilával, aki akkor még a mentorom volt, mostanra pedig jó barátom – mesélte Barnabás.

– Általa találkoztam a commercial choreography irányzatával, amit akkoriban még Los Angeles-i stílusnak hívtunk. Attila kint tanult Amerikában, ott ismerte meg az irányzatot és hozta be Magyarországra. Ez gyakorlatilag az a stílus, amelyet a videóklipekben és a koncertek háttértáncosainál lát az ember. Nekem egyből megtetszett a kreatív mivolta miatt, valamint az is fontos volt, hogy a free­stlye-t nem nagyon le­­het oktatni, bennem pedig már akkor is dolgozott a tanítás iránti vágy – mondta a Tisza-parti táncos, és hozzátette, innentől kezdve nem nagyon versenyzett, hanem külföldi tánctáborokban kezdte el képezni magát.

Fair Play Dance Camp

Barnabás 12 évesen, a már említett IDO világbajnokság után nem sokkal ment ki először Európa legnagyobb tánctáborába, a Krakkóban rendezett Fair Play Dance Campre, amely már a legelső alkalommal lenyűgözte. Innentől kezdve minden évben kijárt, itt volt lehetősége ellenőrizni a fejlődését.

– Mindig ez a tábor volt, amelyen csináltam egy kis vizsgát magamnak. Így tudtam látni és nézni, hogy mi az, amin még fejlesztenem kell. Nagy kihívás volt a tábor diákként, nehéz koreográfiákkal, de rengeteget tanultam. Rá­­­­adásul olyan emberekkel ta­lálkoztam, akik nagyon inspiráltak – idézte fel az első táborait Barnabás.

Diákból tanárrá vált

Az első tábortól kezdve pedig egyre inkább beindultak az események. Iván Barnabás minden alkalommal remekül szerepelt, sorra gyűjtögette példaképeitől az úgy nevezett hall of fame kártyákat, amelyek egyfajta jutalmak az órák végén. Az oktatók mindig kettő ilyet osztanak ki annak a két táncosnak, aki a legjobban kitűnt a több száz főből álló mezőnyből.

Eközben elkezdett oktatni a szegedi X-Treme tánciskolában, a tanítás pedig hamar nagy szenvedélyévé vált, ahogyan ő fogalmazott, szereti átadni a tudást, illetve imád gyerekekkel foglalkozni. Ennek megfelelően magától értetődő volt, hogy előbb-utóbb megpróbál már tanítóként kijutni a Fair Play Dance Campre, és egy korábbi sikertelen próbálkozás után idén ez sikerült is neki.

A tanárok kiválasztásának me­netrendje egyszerű: az Instagram közösségi oldalára kell feltölteni egy táncos videót, megjelölve a tábort, és ha a szervezők méltónak találnak rá, akkor meghívott oktatóként lehet utazni Lengyelországba. Barnabásnak ez sikerült, ami nagy szó, hiszen itt a világ elitjéhez tartozó feltörekvő tehetségek pályáznak, és nagy álma vált valóra, mikor kiderült, tanárként visszatérhet oda, ahová sokáig tanulni járt.

Legyél jó, de ne túl jó

– Én nagyon küszködök azzal, hogy Magyarországon elfogadjanak. Van egy olyan mondás a táncban, miszerint legyél jó, de ne túl jó. Fociban, ha tehetséges vagy, gólt rúgsz. Táncban, ha elmész egy versenyre, és mondjuk úgy indulsz, hogy nem szeret a zsűri, akkor nem tudsz objektívan jól szerepelni – nyilatkozott a hazai táncvilág helyzetéről Barnabás, majd hozzátette, a sikerével bizonyított a benne kételkedőknek.

– Bejutni egy ilyen körbe brutális. Csak beszélni az oktatótársakkal is óriási dolog, de az, hogy velük egy napon említenek, a legnagyobb sikerem eddig. Kint pár nap alatt több elismerést kaptam, mint Magyarországon eddig bármikor, és sokan mondták, nem is tudták, hogy itthon vannak ilyen szintű táncosok – foglalta össze, majd kitért rá, miben fejlődött a legtöbbet.

– Ami nagyon nagy lépés volt, hogy angolul tanítottam. Magyarul kialakult már egy rutinom, hiszen a tánciskolában is oktatok. Angolul muszáj, hogy tapasztaljak, fejlődjek. Itt sikerült, és szerencsére jól ment. Nem a beszéddel volt a gond, hanem az óra tempójának fenntartása és a jó arányok megtalálása volt a kulcs – fogalmazott Iván Barnabás, és elmondta, a jövőben minél többször szeretne még Lengyelországban tanítani.