2022.03.12. 10:00
110 éves a szervezett sport Makón
A makói levéltár szervezett nemrégiben plakátkiállítással egybekötött kerekasztal-beszélgetést abból az apropóból, hogy 110 esztendeje alakult meg az első sportegyesület Makón. Mint kiderült, a Maros-parti város igencsak büszke lehet dicső sportmúltjára – hogy a jövő milyen lesz, az persze már más kérdés.
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Márton Imre, Mádi József, Kolozsvári János és Kovács Gábor. Fotók: Szabó Imre
– Bár nyilván korábban is voltak, akik sportoltak a városban, az első hivatalosan bejegyzett sportegyesület 1912-ben alakult meg Makón – tudtuk meg Kovács Gábor sportszervezőtől, testnevelő tanártól. Az akkori kínálat olyan sportágakból állt, mint az atlétika, a birkózás, a labdarúgás és a vívás. Aztán a kínálat folyamatosan bővült. Az élet mindig hozott új sportágakat, s voltak olyanok is, amelyek idővel letűntek.
Ezt a gazdag múltat igyekezett megidézni nemrégiben egy kerekasztal-beszélgetés a makói levéltárban, amelyen a város sportját jól ismerő, abban komoly részt vállaló szakemberek vettek részt: a már említett Kovács Gábor, Kolozsvári János labdarúgóedző, testnevelő tanár, Márton Imre, a Makó Budo Klub elnöke, egyben a városi sportcsarnok igazgatója, illetve kollégánk, Mádi József sportújságíró. A rendezvényt plakátkiállítás kísérte, ráadásként régi újságok sportcikkeibe is bele lehetett olvasni.
Volt rá igény
– Makó sportmúltja, akár más városokkal is összevetve, elképesztően gazdag – mondta nagy kitekintéssel bíró sportújságíró kollégánk, a labdarúgómúltjáról is ismert Mádi József.
– A Makói Atlétikai Klub 110 évvel ezelőtti megalakulása azt tanúsítja, hogy az embereknek volt, s remélhetőleg lesz is igényük a mozgásra. A sport mindig nagy összetartó, közösségszervező erővel bírt, akár szurkolói szinten is. Persze mindig is a foci volt a legnépszerűbb, de fontos megjegyezni például Erdei János olimpikon ökölvívó nevét, de azt is, hogy a város adott olimpikon kézilabdázókat, atlétákat is. A jelenre gondolva beszélhetünk a kiváló sakkozókról, vagy a küzdősportok művelőiről is – sorolta. Márton Imre személyes emlékeit is felidézve elmesélte, hogy 6 éves kora óta sportol.
– Kisdobosként, a Juhász Gyula Gimnázium akkor átadott sportpályáján, egy háromtusaversenyen vettem részt. Aztán kipróbáltam szinte mindent az atlétikától a birkózásig. A Budo Klub 1989-ben alakult meg, ahol eleinte versenyző voltam, ma már inkább edző, később pedig alighanem szurkoló leszek – vázolta fel az ívet.
– Aki sportol, tovább marad egészséges, nem gazdagítja a gyógyszeripart, és példát mutat a gyerekeinek is – foglalta össze a lényeget Mádi József.
A múlt emlékei
Mint a beszélgetés alatt elhangzott, a dicső makói sportmúltnak igen gazdag emlékei vannak. A város például egészen különleges módon, egy sportmúzeummal is őrzi a régi időket. A Szent János téri egykori diákotthonból persze előbb-utóbb ki kell költöztetni a gazdag kollekciót, hiszen az épületből szálloda lesz, és az sem ártana, ha az anyag igazi múzeumi kiállítás formáját öltené.
Öt esztendeje megjelent egy igényes kivitelű könyv, ami Makó sportját fotókon keresztül mutatja be, és működik, folyamatosan gyarapszik az a honlap, ami ugyanezt a funkciót tölti be a virtuális térben. A rendezvényt kísérő plakátkiállításra utalva Márton Imre azt is megjegyezte: a sportcsarnok máig fontosnak tartja, hogy a különböző rendezvényekre ily módon is felhívják a figyelmet. Hozzátette: fiatal munkatársai az események megszervezésekor erre is szoktak gondolni, és jó látni az ötletesebbnél ötletesebb plakátok születését.
Lesz-e jövő?
A beszélgetés vége azonban, amikor arról volt szó, vajon újabb 110 év múlva is lesz-e még szervezett sportélet Makón, borongósra sikeredett. Kolozsvári János szomorúan jegyezte meg: régen a fiatalok lelkesen, szorgalmasan jártak edzésre, most meg néha már külön el kell értük menni. Bekapcsolódott a párbeszédbe a közönség sorai között helyet foglaló nyugdíjas pedagógus, Oláh Sándor is, aki megjegyezte: a Petőfi parknál lakik, és látja, hogy akik futni járnak, igazából inkább csak lötyögnek a pályán.
Az igazán nagy gond szerinte az, hogy a makói sport fénykorában, a 70-es években még 35 ezren éltek Makón, ami nagy merítési lehetőséget biztosított a sport terén, most viszont alig húszegynéhány ezres a lélekszám. Mások felvetették az online világ térhódítását is, ami ugyancsak csökkenti a mozgás, az egészséges életmód iránti érdeklődést. Ettől függetlenül azonban a résztvevők megegyeztek abban, hogy érdemes és kell beszélni Makó sportmúltjáról – hátha lesz, akit éppen ez ösztönöz a jó irányba.
