A múlt dicsőséges volt, de lesz-e jövő?

2022.03.12. 10:00

110 éves a szervezett sport Makón

A makói levéltár szervezett nemrégiben plakátkiállítással egybekötött kerekasztal-beszélgetést abból az apropóból, hogy 110 esztendeje alakult meg az első sportegyesület Makón. Mint kiderült, a Maros-parti város igencsak büszke lehet dicső sportmúltjára – hogy a jövő milyen lesz, az persze már más kérdés.

Szabó Imre

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Márton Imre, Mádi József, Kolozsvári János és Kovács Gábor. Fotók: Szabó Imre

– Bár nyilván korábban is voltak, akik sportoltak a városban, az első hivatalosan bejegyzett sportegyesület 1912-ben alakult meg Makón – tudtuk meg Kovács Gábor sportszervezőtől, testnevelő tanártól. Az akkori kínálat olyan sportágakból állt, mint az atlétika, a birkózás, a labdarúgás és a vívás. Aztán a kínálat folyamatosan bővült. Az élet mindig hozott új sportágakat, s voltak olyanok is, amelyek idővel letűntek. 

 

Ezt a gazdag múltat igyekezett megidézni nemrégiben egy kerekasztal-beszélgetés a makói levéltárban, amelyen a város sportját jól ismerő, abban komoly részt vállaló szakemberek vettek részt: a már említett Kovács Gábor, Kolozsvári János labdarúgóedző, testnevelő ta­­nár, Márton Imre, a Makó Budo Klub elnöke, egyben a városi sportcsarnok igazgatója, illetve kollégánk, Mádi József sport­­újságíró. A ren­­dezvényt plakátkiállítás kísérte, ráadásként régi újságok sportcikkeibe is bele lehetett olvasni. 

 

A kerekasztal-beszélgetés interaktív lett, mert bekapcsolódott a közönség is. Fotó: Szabó Imre

Volt rá igény 

 

 

– Makó sportmúltja, akár más városokkal is összevetve, elképesztően gazdag – mondta nagy kitekintéssel bíró sportújságíró kollégánk, a labdarúgómúltjáról is ismert Mádi József. 

 

– A Makói Atlétikai Klub 110 évvel ezelőtti megalakulása azt tanúsítja, hogy az embereknek volt, s remélhetőleg lesz is igényük a mozgásra. A sport mindig nagy összetartó, közösségszervező erővel bírt, akár szurkolói szinten is. Persze mindig is a foci volt a legnépszerűbb, de fontos megjegyezni például Erdei János olimpikon ökölvívó nevét, de azt is, hogy a város adott olimpikon kézilabdázókat, atlétákat is. A jelenre gondolva beszélhetünk a kiváló sakkozókról, vagy a küzdősportok művelőiről is – sorolta. Márton Imre személyes emlékeit is fel­idézve elmesélte, hogy 6 éves kora óta sportol. 

 

– Kisdobosként, a Juhász Gyula Gimnázium akkor átadott sportpályáján, egy háromtusaversenyen vettem részt. Aztán kipróbáltam szinte mindent az atlétikától a birkózásig. A Budo Klub 1989-ben alakult meg, ahol eleinte versenyző voltam, ma már inkább edző, később pedig alighanem szurkoló leszek – vázolta fel az ívet. 

 

– Aki sportol, tovább marad egészséges, nem gazdagítja a gyógyszeripart, és példát mutat a gyerekeinek is – foglalta össze a lé­­nyeget Mádi József. 

 

 

Két plakát a dicső múltból. Az 1989-es húsvéti budogála és a 2018-as makói nagy sportágválasztó sok sportolni vágyó embert vonzott. 

A múlt emlékei 

 

 

Mint a beszélgetés alatt elhangzott, a dicső makói sportmúltnak igen gazdag emlékei vannak. A város például egészen különleges módon, egy sportmúzeummal is őrzi a régi időket. A Szent János té­­ri egykori diákotthonból persze előbb-utóbb ki kell költöztetni a gazdag kollekciót, hiszen az épületből szálloda lesz, és az sem ár­tana, ha az anyag igazi múzeumi kiállítás formáját öltené. 

 

Öt esztendeje megjelent egy igényes kivitelű könyv, ami Makó sportját fotókon keresztül mutatja be, és működik, folyamatosan gyarapszik az a honlap, ami ugyanezt a funkciót tölti be a virtuális térben. A rendezvényt kísérő plakátkiállításra utalva Márton Imre azt is megjegyezte: a sportcsarnok máig fontosnak tartja, hogy a különböző rendezvényekre ily módon is felhívják a figyelmet. Hozzátette: fia­­tal munkatársai az események megszervezésekor erre is szoktak gondolni, és jó látni az ötletesebbnél ötletesebb plakátok születését. 

 

 

Lesz-e jövő? 

 

 

A beszélgetés vége azonban, amikor arról volt szó, vajon újabb 110 év múlva is lesz-e még szervezett sportélet Makón, borongósra sikeredett. Kolozsvári János szomorúan jegyezte meg: régen a fiatalok lelkesen, szorgalmasan jártak edzésre, most meg néha már külön el kell értük menni. Bekapcsolódott a párbeszédbe a közönség sorai között helyet foglaló nyugdíjas pedagógus, Oláh Sándor is, aki megjegyezte: a Petőfi parknál lakik, és látja, hogy akik futni járnak, igazából inkább csak lötyögnek a pályán. 

 

Az igazán nagy gond szerinte az, hogy a makói sport fénykorában, a 70-es években még 35 ezren éltek Makón, ami nagy merítési lehetőséget biztosított a sport terén, most viszont alig húszegynéhány ezres a lélekszám. Mások felvetették az online világ térhódítását is, ami ugyancsak csökkenti a mozgás, az egészséges életmód iránti érdeklődést. Ettől függetlenül azonban a résztvevők megegyeztek abban, hogy érdemes és kell beszélni Makó sportmúltjáról – hátha lesz, akit éppen ez ösztönöz a jó irányba. 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában