Búcsúlevél – elhunyt Horváth György, a Szentesi Vízmű korábbi válogatott kapusa

Üres lett egy szék a medence partján. A szentesi vízilabda történetének legjobb, válogatott kapusa, mindenki „Gyuri bácsija”, Horváth György (1955–2022) immár az „égi medencében” pólózik tovább. Most le kellene írni a leírhatatlant, megfogalmazni a megfogalmazhatatlant, hogy végleg és túl korán itt hagytál bennünket. Kosztolányi csodálatos szavaival búcsúzva „Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s min fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. ”  

Lélekemelő történeted Budapestről indult, ahol elvégezted általános iskoládat, majd tanulmányaidat Szentesen a 603. Ipari és Szakmunkásképzőben folytattad, ezt követően a Vízmű vállalatnál helyezkedtél el, ahol kollégáid megbecsülését is kivívtad. A pólót barátaid unszolására kezdted el Dobossy Lajosnál, majd Dr. Rébeli „Józsó bá” edző kezei alatt bontogattad „szárnyaidat”, Dr. Tóth Gyula pedig válogatott kapust „faragott” belőled. A nagy idők tanújaként átélted a régi 50-es medence varázslatos hangulatát és a legendákkal játszhattál. Gyuri, most már te is legenda vagy! Az emlékek polcát leporolva oldalakon át lehetne felidézni a csodálatos történeteidet és nézni az immár megsárgult fényképeidet. A sikereken, kudarcokon túl a vízilabdától életre szóló barátságokat is kaptál, s természetesen ott volt melletted szeretett családod, akikre mindig is számíthattál. Jelentős sikereket értél el a medencében annak ellenére is, hogy a neves klubok csábítására nemet mondtál. A csapat nélkülözhetetlen fogaskereke voltál és a kb. 1000 fős szurkolói szeretet-bíztatás is itthon marasztalt. Most is hallom, szép volt, Gyuri s valóban, szép volt, Gyuri! Az 1980-as Magyar Népköztársasági Kupát elhódító, Európai Kupa-döntőt játszó Vízmű „pilléreként” innen is jár az elismerés! Sportpályafutásod után vállalkozó voltál, majd kapusedzőként segítetted szeretett klubodat, nem szakadtál el a vízilabdától. Minden hazai mérkőzésen ott ültél egy széken, de ez a szék immár üres lett a medence partján. Most már volt csapattársaiddal találkozol újra az ”égi medencében”, ott fent szurkoltok tovább Szentesért s dobáljátok a „bőrt”. Nektek, mint a Vízmű ”utolsó mohikánjainak” élete valóban, szó szerint a szentesi póló volt! 

Üres lett egy szék a medence partján. Nem is búcsúzhatunk tőled másképpen, hiszen „Az élet ajándéka az idő múlása”. Köszönünk mindent, szép volt, Gyuri, hajrá, Vízmű, hajrá Szentes! Nyugodj békében!

Október 12-én a szentesi Kálvária temetőben, 12 órakor veszünk végső búcsút Gyuri bácsitól.