Helyi sport

2016.04.14. 11:15

Kanyarodott a lapos kavics - gyermekkoráról mesélt Lóczi István labdarúgóedző

Falusi gyerekként nőtt fel Tótkomlóson, majd a makói kollégium és a pécsi főiskola jelentette a világot Lóczi István futballedzőnek fiatalként. A Hódmezővásárhelyi FC utánpótlásának szakmai vezetője a víz alatti fogózásban verhetetlen volt, az argentin válogatott mezében pedig ,,világbajnok" lett.

Gyúrós István

– Falusi gyerekként a Békés megyei Tótkomlós grundjain és szeretett nagybátyám bognárműhelyében nőttem fel. Volt mindenféle fegyverem: csúzli, kard, pajzs, íj, nyílvessző. A csúzlival a lapos kavicsot úgy lőttem ki, hogy az oda kanyarodott, ahova én akartam – idézte fel gyermekkorát lapunk kérésére [namelink name="Lóczi István"]. A 62 esztendős, megbecsült futballedző jelenleg a HFC utánpótlásában dolgozik Vásárhelyen.

 Lóczi István arcai.  Kisgyermekként, majd középiskolásként, a makói koleszos években, végül a közelmúltban edzőként. Fotók: Lóczi István családi archívuma

Lóczi István arcai. Kisgyermekként, majd középiskolásként (alul), a makói koleszos években, végül a közelmúltban edzőként. Fotók: Lóczi István családi archívuma

– A Tell Vilmos vetítése idején nyílpuskám is volt, a bátyám feltett a fejemre egy almát, és lelőtte. Annyi esze azért volt, hogy háttal állított. Nyáron egész nap a strandon voltunk, elég jól úsztam és fogóztam a vízben. Volt egy trükköm: közel engedtem a fogót, lebuktam, amikor pedig utánam merült, elrugaszkodtam a medence aljáról, és elúsztam a víz felszínén. Középiskolás koromban, a makói fürdőben a legjobb fogózót majdnem öt percig tréfáltam ezzel, aztán megsajnáltam, és megmutattam neki a trükköt – mesélte.

A tótkomlósi évek után tehát Makó következett.


– Imádtam koleszos lenni. Amikor bekerültem, mindjárt focizni kezdtünk, az egyik negyedikes, amúgy a felnőttben játszó futballista le is vitt edzésre. Hétvégén már hamissal játszottam a serdülőben, majd az ifiben. Akkor még három hét alatt készült el egy fénykép, nem három másodperc alatt, nem várhattam az igazolásomra. Később egy gyakorlómeccsen a felnőtt ellen grundos gyerekként kiosztottam két kötényt, egy esernyőt Baranyi Sanyinak, aki később a Videotonban és a magyar válogatottban is szerepelt – utána csak a levegőben tartózkodtam, rúgtak, ütöttek, vágtak. El is mentem inkább kézilabdázni és tornázni.

A középiskolások bajnokságában szerepelt [namelink name="Mocsai Lajos"] és a később a Szegedi Volánban játszó [namelink name="Oláh Béla"] ellen, utóbbi jó barátja lett, a szintén volános [namelink name="Szabó Sonka"] pedig csapattársa volt. Tornában, B kategóriában megyei bajnoki címet szerzett egyéni összetettben – a menők felsőbb kategóriában versenyeztek.

– Sokat fociztunk a fürdőben, ahol az volt a szokás, hogy a győztes a pályán marad. A mi négyesünk egyszer záróráig is kihúzta. Általában Baranyi Sanyival – akivel megbékéltünk –, Búza Jóstival és egy alkalmi társsal alkottuk a négyest. Egyszer egy méteres kapura játszottunk, a szabály szerint három „korner" egy büntetőt ért. Egész pályáról az üres kapuba kellett berúgni, és mivel én tízből nyolcszor nem hibáztam,  állandó kezdő voltam – emlékezett.


A futballban a legnagyobb élménye Pécsett a főiskolai kispályás bajnokság volt, ahol az 1978-as argentin világbajnokság évében a vb menetrendje szerint játszottak.

Az 1978-as pécsi főiskolai kispályás bajnokságon győztes, ezzel világbajnok Argentína csapata (balról): Csíkos László, Szigethi András, Schmidt János, Németh István Rezső, Lóczi István, Kocsis Tibor

Az 1978-as pécsi főiskolai kispályás bajnokságon győztes, ezzel világbajnok Argentína csapata (balról): Csíkos László, Szigethi András, Schmidt János, Németh István Rezső, Lóczi István, Kocsis Tibor

– Minden benevezett csapat kihúzott egy részt vevő válogatottat, és annak a szerelésében játszott. A csapatom Argentínát kapta, meg is nyertük. A döntőt a svédek ellen játszottuk háromezer néző előtt, az ellenfélnél a kaput a későbbi válogatott Kovács Attila védte. A kezdés előtt elhangzott a svéd és argentin himnusz is, a jutalmunk pedig egy barátságos sörmeccs volt a Katzirzcal, Lőrinczcel, idősebb Dárdaival, Kiss Sanyival felálló, NB I-es PMFC ellen – tette hozzá.


A cikksorozatunkban Kolozsvári Jánosnak, a makói futball ismert alakjának adta át a lehetőséget.

Kedvencek


Játék: – A bőrfocim.

Mesekönyv: – Illyés Gyulától a Hetvenhét magyar népmese.

Tantárgy: – A matematika és a testnevelés.

Rajzfilm: – Foxi Maxi kalandjai.

Tanár: – Malya Zoltán, az általános iskolai matektanárom, valamint Keczer Tamás, aki a kolesz igazgatója volt.


Kérdések


– Milyen poszton szerepelt, amikor fociztak?

– Mindig csatár voltam.

– Volt bőrlabdája?

– Nekem még fűzős focim volt! A bőrfűzőt kicseréltem benne spárgára, hogy ne üssön akkorát fejelésnél. Mivel nekem volt labdám, így mindig játszottam, sosem maradtam ki.

– Házőrző volt a bújócskában?

– Lassúnak számítottam a többiekhez képest, ez a futballpályán is okozott elég sok gondot, így a bújócskában sem mentem messzire.

– Mászott fára?

– Rengeteget.

– Verekedős volt?

– Nem, mert a bátyám mindig megvédett, ha kellett.

– Legjobb gyerekkori barátja?

– Chrappan Öcsi, Malya Marci, Keczer Laci – sajnos már egyikük sem él.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában