A holokauszt áldozataira, az Igaz emberekre, barátaikra emlékeztek a volt diákok Vásárhelyen

– Még az 1944-es tragikus év előtt kezdtem az iskolát, és egy olyan kislány volt a padtársam, aki nem jött vissza... – emlékezett Kellner Katalin, a vásárhelyi zsidó elemi népiskola egykori tanulója a szombati ott­­hontalálkozón. Ezen a régi iskolatársak vettek részt Vásárhelyen. – A jövőnkről még nem tudunk, de múltunk volt. A de­ortálásból sokan nem jöttek vissza. Soha nem múlik el bennem a fájdalom – tette hozzá.

Előtte Erdélyi Miklós, a vá­sárhelyi zsidó hitközség elnöke szólt, kifejezve örömét, hogy idén is meg tudták rendezni a találkozót. – A hiányzás kicsi, az is igazolt – mondta tanár bácsisan. – A szeretet, az együ­­vé tartozás helye volt az elemi nép­iskola, egyben igazi otthon is. Aztán 75 évvel ezelőtt elvették tőletek a könyveket, a játékokat, a babákat és az ólomkatonákat, és elhurcoltak benneteket, mert az akkori vezetés, segítve a náciknak, rárontott nem­zetére – közölte Erdélyi.

A volt iskolatársak közül sokan eljöttek a vásárhelyi otthontalálkozóra. Fotó: Imre Péter

Megemlítette, a jelenlegi hit­­község él, minden ünnepet megtartanak, anyagi forrásaikat a működéshez a Mazsihisz biztosítja. Jó a kapcsolatuk az önkormányzattal és a várossal, a lakossággal. – Úgy tartjuk, minden vásárhelyi zsidó tagja a hitközségnek, akkor is, ha nem jár rendezvényeinkre. Várjuk, hazavárjuk őket – mondta Erdélyi Miklós.

Kellner Katalin egykori tanáraik, társaik nevét sorolta, és kérte, segítsenek neki. A jelenlévőket nem kellett biztatni, röpködtek a nevek, felidéződtek az emlékek, pillanatképek barátságról játékokról, tanulásról, arról, hogy a suli igazi otthonuk volt. Kellner Katalin a zsidó életérzésről, kettősségről azt mondta: – Magyarország is a mi hazánk és Izrael is a mi hazánk. Testvére, Zsuzsa kezdeményezésére megemlékeztek a szintén holokauszttúlélő Vanderstein János korábbi hitközségi elnökről, a közösségért végzett munkájáról, például a zsinagóga és az iskola felújításáról. A hivatalos rész zárásaként abban egyeztek meg, jó lenne az elhangzott neveket, adatokat, történeteket leírni, megőrizni a jövő generációi­nak – hogy tudjanak a múltuk­ról. Vasárnap először a zsi­­­­dó temetőben folytatódott a program, majd a zsinagóga kertjében az Igaz emberekre, utána a templomban a mártírokra emlékeztek.