Pozsgay: ˝Enyhe félelem volt bennem...˝

12:15 Jönnek a közönség kérdései, összesen három. Először [namelink name="Farkas Ferenc"] kérdezett, illetve inkább csak köszönetet mondott Pozsgaynak, hogy annak idején elment a Bethlenbe. Majd [namelink name="Pintér István"] kérdez. A spanyol példa, amelyet a videófelvételen látni lehetett megvalóstíható-e ma is. Majd Turainé Anna kap szót (Pozsgay egyben válaszol). Az MDF felleősségét firtatta a rendszerváltás félresiklásáért. Miért lett félreállítva Bíró Zoltán? Mely külföldi hatalmaknak állt érdekében, hogy így folyjon le a rendszerváltás? 1988-ban a vagyon kimentése is elkezdődött, azért kik a felelősek?

12:12 Ma már a fiataloknak egyáltalán nem olyan fontosak a politikai kérdések, véli Pozsgay Imre. "A plebejusság vállalása (...) Abból a közösségből jöttem, amit magyar nemzetnek neveznek", mondta Pozsgay, aki javasolta Lázárnak, hozza vissza ezt a szót a köztudatba. Majd az ellenzéki összefogásról azt mondta, politikai érdekszövetség csupán, de nem tudják magukat elfogadtatni az országgal. "A különböző nemzeti alapgondolatokat elfogadó politkai erők tárgyalóképesek legyenek! Ebben a Fideszre vár nagy feladat! Ennek tradicionális példája a német nagykoalíció. Nálunk nagyon messze van még az a vogeli állapot, hogy a demokráciában mindenki mindenkivel koalícióképes."

12:08 "Hogy jutott el maga a Fideszhez?" - kérdezték egyszer Pozsgayt a Heti Választól. "Rossz a kérdés! Hogy jutott el a Fidesz hozzám?" - hangzott a válasz. (...) Majd folytatja a válaszadást Lázár eredeti kérdésre: nincs népi baloldal, "ne énekelje az Internacionálét egy milliárdos!"

12:05 Majd Pozsgay hozzáteszi: "a fő ludas az SZDSZ volt". Azt is elmondja, hosszú ideig jó kapcsolatban volt az MDF-fel, amely párt végül ellene fordult. "Nem volt semmi alapja annak az állítólagos Antall-Pozsgay-paktumnak."

12:03 Lázár utolsó kérdésében arra kíváncsi, "hogy látod 2014 tavaszán (...) a népiek ügye, a nép bal ügye (...) hogyan áll? Van-e értelme még erről gondolkodni Magyarországon?"
- Rosszul, de nem reménytelenül - hangzik a rövid felelet.

12:02 L. J.: - Amikor május 22-én hazamentél, akkor az volt a fejedben, ezt az egészet le kell bontani, vagy ez az új személyi garnitúra, ez a mixtúra alkalmas arra, hogy az egész ügyet továbblendítse?
P. I.: - Bevallom, nem bíztam a vezető társaimban. (...) Én a lebontásra készültem.

11:58 Gorbacsov attól félt, ha Kádárt leváltják, őt is menesztik, hiszen Gorbacsov mindig a kádári Magyarországgal példálózott Moszkávban, mint sikertöténettel. Pozsgay ekkor azt mondta, hívja fel őt Grósz, s közölje vele, az lesz a nagyobb baj, ha Kádár marad. Így jött el az a bizonyos május 22-i kongresszus, amelyet a szovjetek készítettek elő, Gorbacsov belátta, ez a kisebbik rossz.

11:56 Grósz később "véletlenül" Pozsgay vidéki tanyájára látogatott egy karton tokaji aszúval, akkor azt mondta, "megfáradt az öreg, köszönjük meg neki." Grósz akkor azt mondta, "van benne hivatástudat és támogatottság is," hogy átvegye a szerepét. "Támogatnál-e?"- kérdezte Pozsgayt. "Két feltétellel: keresd meg Kádárt, és mondd meg neki, miről tárgylatunk itt. A másik: beszéld rá, hogy hívja föl Gorbacsovot. Ekkor még Grósz betartotta a szavát. Kádár felhívta Gorbacsovot, aki tiltakozott az egész ellen."

11:55 "1988-ban a KB-tagok közül mindenki tudta, mire megy ki a játék az ülésen, kivéve Horn Gyulát. Ő ekkor is azt mondta, 'Kádár elvtárs nélkül nincs magyar kibontakozás'."

11:52 1988-ban Grósz kereste meg Pozsgayt, hogy közösen váltsák le Kádárt. Az államminiszter ekkor már tudatosan készült a visszatérésére. "Taktikai szövetséget kötöttünk, mi végig szemben álltunk egymással. Ahonnan lehetett, mindig ki- és betiltott. Kádárnak megfelelt Grósz, mint Borsod megyei első titkár, de később már nem tudott megszabadulni tőle, mint a korábbi kegyenceitől. 1987-ben megtette miniszterelnöknek. Kádár ekkor azt hitte, elintézte őt. Ekkor egyébként Kádár még képes volt befolyásolni az eseményeket, egy évvel később már nem."

11:51 "Azt a Pozsgayt hívták meg a lakitelki találkozóra, aki még akkor is, ott is, demokratikus szocializmusról beszélt - emlékezett vissza a lakitelki időkre Pozsgay Imre. A fenti mondatot egyébként [namelink name="Sólyom László"] mondta róla.

11:48 1987-ben megjelent a Beszélő különszáma a társadalmi szerződéssel. Ekkor "tört ketté" a népi-urbánus ellenzéki vonal, és alakult ki a szembenállás. Addig azonban "együtt ment" az ellenzék.

11:45 Gorbacsovnak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy kivonultak a szovjetek Afganisztánból, illetve abban, nem tört ki egy újabb nagy háború, hiszen a Szovjetunió utolsó "végvonaglásaiban is meg tudta volna semmisíteni a fél világot" - ezt Teller Edének mondta Pozsgay Stanfordban egy későbbi előadáson a kilencvenes években. Most a "lakitelki sátor" környékén tartunk egyébként.

11:42 Annak ellenére, hogy Pozsgay előtt a "világ minden ajtaja nyitva állt", sosem találkozott korábban Gorbacsovval. A KGB vezetői írtak ugyanis egy feljegyzést, hogy nem ajánlatos Pozsgayval találkoznia az SZKP új főtitkárának.

11:39 Kádár 1985-ben a pártkongresszuson abban bízott, a Szovjetunióban a konzervatív vonal erősödik újra meg. "Ennek megfelelően alakította itthon a személyi összetételét a központi bizottságnak." Ekkor jött Gorbacsov.

11:35 Pozsgay szovjet látogatásán kérte Gorbacsovot, menjen el egy glasznoszty-ülésre. Krasznodárban részt vett egy ilyenen. "Ezek szabályos kivégző ülések voltak..." Pozsgay megjegyezte, Gorbacsov még mindig hisz a kommunizmusban, de "annak örülök, hogy annak idején megbolygatta a rendszert."

11:33 1986-ban a Szovjetunióban "láttam azt, hogy meg fog bukni Gorbacsov. Akkor mondta le az 'Uszkárényije'-tervet, a gazdasági gyorsítást. Majd jött a glasznoszty és a peresztrojka. Végül mind csődöt mondott."

11:31 1985-öt tartja Pozsgay a rendszerváltás első évének, aki sokat remélt Gorbacsovtól. Egy évvel később hosszú időt töltött a Szovjetunióban, nemcsak Moszkvában, de Krasznodárban, Szocsiban is járt. "Nem én síeltem ott először..."

11:28 Még 1983-ban kezdeményezte Ónodról indulva, hogy legalább két jelölt induljon a választásokon. Ez döntően meghatározta az 1985-ös választást. Pozsgay ekkor egyébként már javában tartotta a kapcsolatot az ellenzékkel. Konrád Györgyel, Kis Jánossal, Eörsi Istvánnal, Vásárhelyi Miklóssal, Stumpf Istvánnal találkozott mások mellett ekkoriban.

11:26 Az is kiderült, Pozsgay paraszt származása sem "tett jót" az utódlási kérdésekben. Közben 1985-ig ugrunk előre: jön Gorbacsov, népfront-kongresszus, választások, többek között.

11:25 Majd Kádárnak később az volt a véleménye Pozsgayról: "Berecz sokat iszik, de részegen sem mond olyanokat, mint Pozsgay józanul..."

11:23 Pozsgay ekkor tudta, Kádár nincs abban a helyzetben, hogy őt akár fizikailag is, megsemmisítse. Az is elhangzott 1970-75 között volt esély arra, hogy Pozsgay legyen Kádár utódja. "Mindig volt, aki kegyencnek, és olyan is, aki kegyvesztettnek számított."

11:22 Lázár azt kérdezi, mennyire volt lojális Pozsgay Kádárhoz. "Én voltam az egyetlen, aki vitatkozni mert vele..." Egyszer Kádár arra kérte, béküljön ki Aczél Györggyel, erre Pozsgay azt felelte, nem haragszom rá, nem értek vele egyet. Ekkor többen nem értették, miért nem tartja Pozsgay a száját.

11:15 Néhány nappal később pedagógus napon, Pozsgay beszélt Havasival a "jövőjéről". Pozsgay elmondta, tisztában volt a helyzettel, és azzal, hogy el akarják távolítani, de végül összeveszett havasival, így délután Kádárral találkozott a "személyi ügyében. A véleményemet szeretném elmondani: akikre maga ezekre az ügyeket bízza, garantálják, hogy nem lesz utóda ebben az országban! Mindent átgondolva úgy határoztam, elfogadom a (...) posztot." Kádár megkönnyebbült, whiskyvel akart koccintani Kádár erre. Viszont volt Pozsgaynak egy feltétele: nem akarta hogy úgy tűnjön, leváltják őt, ezért arra kérte Kádárt, menjen el a népfront ülésére, hogy ő terjessze elő a "kinevezését", amibe szintén beleegyezett Kádár.

11:13 Majd arról folyik a beszélgetés, Illyés Gyulát megkérte a népi vonal, tegyen meg mindent azért, hogy Pozsgay művelődési miniszter maradjon. Pozsgay úgy emlékszik ő is kérte Illyést, ne beszéljen Kádárral.

11:11 "Régi bolsevik hagyomány, hogy a párt katonájának oda kell menni, ahova vezénylik..."
"Ez nemcsak bolsevik hagyomány, tanulunk..." - jegyzi meg Lázár. Nevetéssel felel a közönség.

11:10 Ekkor "kérték föl" Pozsgayt a Hazaifas Népfront főtitkárának.

11:08 Az egykori államminiszter indiai hazalátogatása után találkozott "Lázár... (hatásszünet) Györggyel"
- Nagyon fontos volt ezt megjegyezni - veti közbe Lázár, aki azt is megjegyzi, ő is még midnig él.

11:07 Pozsgay a dolgozatát idézi: "A rendszer termeli ki a sztalini kultuszt..."

11:05 Pozsgay elismeri, személyes kapcsolatainak köszönheti, hogy megtudta ezeket a számokat. Ő volt a jó arcú MSZMP-s, aki beszélgetett az értelmiséggel. "Ezt alakítottam át támadó attitűddé."

11:03 "Kádár higgadtan erre azt mondja: 'Havasi elvtárs, ez a maga dolga'." Havasi nem mert felelni, a tervhivatla vezetője válaszolt, aki elítélte Pozsgayt, s nem értette, hogyan kotnyeleskedhetett bele a gazdaságpolitikába.

11:01 "Aczél 'sejthette', mit akarok mondani, nem is jött el, beteget jelentett" - mondta Pozsgay, aki azt is elmondja, utolsónak kapott szót. Pozsgay tudta, gazdasági csőd fenyeget, hiszen belső körös volt, a nemzeti bankon keresztül tudta a gazdasági számokat. Ekkor mondta, hogy teljes csőd fenyeget, megvalósíthatatlan a tervezett 1982-es költségvetés.

11:00 Pozsgay az 1981-1987 közötti időszakra tekint vissza: a Jaruzelsky-puccs előtt mondott egy beszédet az 1982-es költségvetésről művelődési miniszterként.

10:57 Lázár 1969-be ugrik vissza, amikor Pozsgay megírja dolgozatát, amelyet akkor nem lehetett publikálni. Innen kezdi ismertetni az egykori államminiszter életútját. Kiderül, egy költségvetési vitában bukta el Pozsgay a miniszterségét.

10:55 Grósz az utolsó pillaantig ellenáltt a többpártrendszernek. "November végéig húzta-halasztotta a dolgot" - azt, hogy lemondja a miniszterelnöki és a pártbizottsági elnöki titulusainak együttes viseléséről.

10:52 Lázár Pozsgay szavai és Nagy Imre újratemetése között von párhuzamot, sikerrel. Utóbbi egyenes folyománya az előbbinek. "Ekkor kezdett leválni a kormány a pártról, s ekkor kezdett hivatali kormány működni."

10:50 Ezután a fővárosi, Marcibányi téri csarnokban megtartott gyűlésről beszélt, ahol gyűlölték Pozsgayt, "minimum vegyes volt a fogadtatása a népfölkelésnek" - jegyezte meg Lázár.

10:48 Noha mindenki azt javasolta Pozsgaynak, a játékoskijárón menjen be, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy a főbejáraton menjen be. Óriási taps fogadta. Utána hasonló gyűlés volt Pakson és Szekszárdon is, ott is éljenezték.

10:46 Kiderült, a porcelángyári találkozó megszervezése jóval a "népfölkelés előtti" beszéd előtt történt. Január 28. és február 3. között nem beszélt, ez volt az első nyilvános megszólalása a beszéd után, addig csak a központi bizottság, a politikai bizottság ülésein vett részt. Akkor a gyűlést fel akarták oszlatni, meg akarták akadályozni a gyűlés megtartását. "Én meg nyakaskodtam, hogy ott leszek!"

10:44 Másnap kabinetülést tartott a kormány, a központi bizottság. Horn ekkor azt mondta, miután a munkásőröket is összehívta: "jártathatja akárhogy Pozsgay a száját, de a stukker a mi kezünkben van!"

10:42 "Károly, menj haza, mosd le az út porát, és majd délután találkozunk" - ezt mondta Grósznak, mikor az visszatért Davosból, majd tényleg délután találkoztak a Fehér Házban. Grósz ekkor próbálta "elütni" Pozsgay szavait, ekképpen: a lónak is négy lába van, mégis megbotlik. Majd arra kérte Pozsgayt, vonja vissza szavait, aki azt felelte, ezek visszavonhatatlan mondatok.

10:40 Az is kiderült, az akkori berni nagykövet, nem merte megmondani a Svájcban Davosban tartozkodó Grósznak, mit mondott Pozsgay, miközben az egész világsajtó őt idézte.

10:38 "Senkit és semmit nem akartam kockáztatni, a feleségem is a rádióból tudta meg és dobta el a kapanyelet..." - mondta Pozsgay, aki bevallotta, egy kicsit azért félt akkoriban.

10:35 Fontos volt az is, hogy Grósz Károly ne legyen itthon, Pozsgay szövegét ugyanis csak ő tilthatta volna be. "Két naiv, fiatal újságírót magamhoz kértem a rádióból, akiknek gőzük nem volt arról, mit is mondtam valójában. (...) A fiúk nem voltak azért egészen nyugodtak."

10:33 Lázár a népfölkelés szóra kérdezett rá, majd a szemantika tudományáról beszélt a politikában. Kiderült, a szó már 1956-ban benne volt a politikai nyelvben. Az is kiderült, Kádár beszédei, szövegei általában 2-300 szóból álltak, de "ez nem azt jelenti, hogy Kádárnak ekkora volt az intelligenciaszintje".

10:32 Ekkor hozta létre Pozsgay azt a bizonyos történelmi bizottságot, amelynek tagja volt többek között Horn Gyula és [namelink name="Ormos Mária"] is. Horn szretette volna a központi bizottság elé vinni a munkásságukat.

10:30 Pozsgay Grósz demagógiájáról beszélt: Pozsgay önvizsgálatot szeretett volna 1945-ig visszamenően. Így vállalt volna szerepet egy új párt alapításában és a pártprogram megírásában.

10:27 Pozsgay visszaemlékezett Grósz Károly fehér terroros mondataira, amelyet 1988 november végén mondott. Ez sürgette Pozsgayt a keresse megoldást, ennek "elgáncsolására."


10:24 - Ja, ez egy nyalókás mikrofon - mondta Pozsgay, miután kiderült, nagyon közel kell tartani a mikrofont, majd elkezd Lázár János három perces kérdésére válaszolni: "Kimondtam egy olyan szót, amelyet addig senki nem mert kimondani."

10:21 - Hogy érezted magad azokban a napokban? - kérdezte Pozsgayt Lázár.

10:20 "Volt egy olyan esemény, amellyel Vásárhely az országos eseményekbe bekapcsolódott" - mondta az országgyűlési képviselő.

10:18 Lázár örül, hogy többeket lát itt a vásárhelyi rendszerváltás harcosai közül. Majd a 168 órában elhangzott Pozsgay-mondatokról beszél, illetve a februári porcelángyári megszólalásról szól.

10:17 Lázár "mindannyiunk nevében" köszöni az újbóli találkozást. "Maximálisan kivívtad a vásárhelyiek szeretetét a '89-es vásárhelyi mondataiddal" - mondta az államtitkár.

10:16 A mikrofon csak harmadjára kapcsolódott be, de Lázár János végre elkezdheti a beszélgetést.

10:06 Pozsgay egyik korábbi vásárhelyi beszéde látható.

10:04 Felnőtt egy generáció a rendszerváltás óta - hangzik a köszöntő. A beszélgetés bevezetőjeként [namelink name="Csorba Mária"] és a Vásárhelyi TV filmje látható a kivetítőn.

10:03 A moderátor szerint Lázár a rendszerváltást befejező politikus, Pozsgay pedig elkezdte azt. Nevetés és taps a reakció.

10:02 Taps fogadja a terembe lépő Pozsgay Imrét. Meg Lázár Jánost. A vásárhelyi közgyűlés több tagja jelen van, [namelink name="Almási István"] polgármester is a teremen.

09:58 A teremben kinyomtatva megkaptuk Pozsgay Imre előadását, amelyet annak idején, 1989. február 3-án monodtt el az Alföldi Porcelángyárban az MSZMP Bizottsága által szervezett nagygyűlésen. Ilyeneket mondott többek között az akkori államminiszter: "Tisztázni kell magunkat, problémáinkat és ügyeinket ahhoz, hogy mi ismét emelkedő nemzet lehessünk, s az a politikai mozgalom, amelyben részt vállaltunk és elkötelezettséget, újra és végérvényesen összetalálkozzék az egész népközérzületével."

09:55 - Úristen! Itt engem mindenki ismer - mondta a mellém lehuppanó [namelink name="Dezső Zsuzsanna"].
- Én még nem ismerem, de ha gondolja, bemutatkozom... - feleltem.
Nagy nevetés lett a vége, majd megismerkedés.

09:50 Kicsi ez a terem egy ilyen rendezvénynek! - állapítják meg többen. S valóban: a lépcsőn is lassan végig állnak az érdeklődők. Viszont kiderült, az Emlékpont kávézójában is látható, hallható az előadás egy kivetítőn.

09:45 Köszöntünk mindenkit az Emlékpontból! Az emeleti előadóterem lassan megtelik, már az első foglalt sorok még foghíjasak. Hamarosan kezdődik Pozsgay Imre és Lázár János beszélgetése.

Korábban írtuk: