2010.08.25. 22:06
Büszke sajtjaira a makói tanyavilág utolsó juhásza
Makó-Rákos - Az egykor népes makói tanyavilágban Dani János úgyszólván az utolsó juhász – rajta kívül csak a testvére terel nyájat a vidéken. Azt mondja, családi hagyományként folytatott mesterségének lassan bealkonyul, pedig finom, hagyományos módon készülő sajtjai nemegyszer nyertek díjakat.
Már az üköregapja is juhász volt a Makó-Rákoshoz tartozó Bogárzón élő Dani Jánosnak. Mint mondja, beleszületett ebbe a hivatásba, de természetesen szakképesítést is szerzett juhászatból, ami – hangsúlyozza – nem azonos a juhtartással. Ő a tanyavilág úgyszólván utolsó juhásza, rajta kívül csak a testvére folytatja a mesterséget a vidéken. Tanyájáról 130 tejelő típusú, magyar cigája fajtájú juhot hajt ki nap mint nap.
A juhászélet amúgy nem sokkal lett könnyebb ahhoz képest, amilyen az üköregapa idején volt: évi 365 nap munka ünnepnapok nélkül – mondja. Az állatokat reggel négykor kell először megfejni, és hattól tízig legeltetik őket. Azért addig, mert tíz után már meleg van, és nem ennének a jószágok – és terelni is kell őket, mert különben alig legelnek, kevés tejet adnak. Délután következik még egy fejés. Tavasszal egy-másfél litert adnak az állatok, ilyenkor legfeljebb néhány decit. A közhiedelemmel ellentétben nem igaz, hogy a juhok igénytelenek, igenis törődni kell velük – teszi hozzá.
Lesz-e, aki folytatja a tradíciót? Dani János azt mondja, a juhászat a végóráit éli. Egyre kevésbé éri meg az állattartás, a nagyüzemek bezártak, az idősek kiöregedtek, a fiatalokat pedig ma már egészen más érdekli. Bár a gyapjúnak nincs jó ára, ő büszke házi készítésű, hagyományos juhsajtjára és túrójára, amellyel díjak sokaságát nyerte már el, és amelynek kedvéért messze földről is ellátogatnak tanyájára – a napokban például egy Békés megyei motorostalálkozó résztvevői. A szíve mélyén azért kicsit mégis bízik abban, hogy nem ő lesz az utolsó juhász: négy fia közül talán lesz legalább egy, aki átveszi tőle majd a botot.
A saját készítésű sajt a legjobb.
Fotó: Karnok Csaba
Elpusztult jószágok, odaveszett takarmány
A portán még mindig látni az emlékezetes nyári vihar nyomait. Néhol hiányos a tető, de még szembetűnőbb, hogy vannak a jégverésben megsérült jószágok. Dani János szomorúan mondja: 30 juh sérült meg többé-kevésbé az ítéletidőben, köztük több bárány is. Sok már elpusztult közülük, de a többiek gyógyulására sincs sok remény. És ami még nehezebbé teszi a helyzetet: az ítéletidő a takarmánynak szánt termést is elpusztította a környező földeken.
