Mire jó a fényképezőállvány?

Manapság elsősorban fényképezőállványként ismerjük, de fontos tudnunk, maga a találmány a legkevésbé sem új keletű: már az ősi Kína és Görögország területén is ismerték. Alkalmazták díszként, trófeák és oltárok alapjaként, üstként és kerámiából készült edény formájában is.

Lőfegyverek alátámasztására is szolgálhat, így hadászati eszközként is ismert, de az asztronómiában is használják a távcsövek vagy teleszkópok megtámasztására. Laboratóriumokban is találkozhatunk vele, ahol főzőpoharak és lombikok alátámasztását teszi lehetővé.

A tripod használata azonban ma már a fényképészetben a legelterjedtebb. A mozgó- és az állókép rögzítéséhez egyaránt alkalmazzák, fixálva a kamera mozgási pályáját. Különösen nagy jelentőséggel bír a használata, amikor lassított felvételeket készítünk, vagy amikor teleobjektívvel fotózunk. Ilyenkor bármely kamera megremegne, amíg a zár nyitva van, ez pedig elmosódott képet eredményezne.

A tripod használata csökkenti a rázkódást, és segít a maximális kameraélesség elérésében. A precíz keretezéshez (framing) is hozzájárulhat, különösen, ha több mint egy felvételt készítünk ugyanazon a helyszínen. A tripodok használatával átgondoltabb módon fotózhatunk, így a professzionális fotósok nélkülözhetetlen eszköze. Film- és videófelvétel során alkalmazva ugyanakkor a kívánt kameramagasságot is stabilizálhatjuk a használatával.

A fényképezőállvány felépítése és használata

A legnagyobb erő és stabilitás érdekében a mai fotóállványok többsége összecsukható, teleszkópos lábakra épül, egy középső póznával, ami feljebb és lejjebb is pozicionálható. Utóbbi általában túlnyúlik a többi lábon, ezáltal nagyobb fokú kiterjesztést tesz lehetővé. Az állvány legmagasabb pontján található az a fej, ahová a kamera rögzíthető – ez egy eltávolítható felület, amelyre a kamera alját csavarozhatjuk. Általában egy kar is tartozik hozzá, ami még finomabb beállításokat tesz lehetővé.

A tripodokat először elhelyezzük a megfelelő helyszínen. Ezt követően a használó kihúzza a lábakat, hogy stabilan a talajra helyezze, esetleg bele is ágyazza azokat. A lábak hosszát a tripod fejének kívánt magassága szerint pozicionáljuk, törekedve arra, hogy nagyjából egyforma hosszúságúak legyenek. Ha az állvány már stabil, az eszközt a fejre helyezzük, ahol a csavar segítségével annak aljához rögzítjük.

A fényképezőállvány anyaga és típusai

Számos modern állvány anyaga a könnyű alumínium vagy az acél, bár a lábakhoz a fa is még mindig széles körben használatos. A csavar anyaga sokszor sárgaréz, esetleg sárgaréz és műanyag. A lábak állítható csavarokkal rögzülnek a fejhez, általában elég szorosan, hogy némi ellenállással mozgathatók maradjanak.

A lábak két részből állnak, amelyek közül az alsó teleszkópos – ezáltal a láb állíthatóvá válik, hogy alkalmazkodjon a talajviszonyokhoz. A lábak felső részének alján általában alumínium vagy acél csúszócsuklókat találunk egy rögzítőcsavarral, amelyek az alsó rész hosszát és pozícióját fixálják. Az állványhoz – a könnyebb szállítás érdekében – gyakran csatlakozik egy vállpánt.

Az alumínium a könnyűsúlyú tripodokhoz használt legnépszerűbb alapanyag. Alkalmazkodó, ám ugyanakkor nagyon stabil, így könnyen kialakítható belőle az állvány központi része – nem kell feláldozni a hozzáférhetőséget az egyensúly érdekében. Az alumíniumlábak gyakran összecsukható csövekből épülnek fel, amelyek praktikussá teszik az állványt az utazáshoz. Az alumínium egyetlen igazi hátránya, hogy meglehetősen puha, ezért könnyebben sérül, mint az acél vagy egyéb fémek.

Egy másik népszerű anyag a karbonrost, ami közepesen könnyű súlyú, és könnyebben szállítható, mint a régebbi modellek, de még mindig érezhető a súlya, ha nagyobb távolságot teszünk meg vele. A karbonrost tripodok jóval nehezebbek, mint az alumíniumból készültek, így nem kell velük túl gyengéden bánni. Ugyanakkor jóval drágábbak lehetnek, az áruk darabonként 124-155.000 forint közt alakulhat.

Fa alapanyagú állványokat ritkán találunk, ezért ha ragaszkodunk az ilyen tripod használatához, sokszor előre kell megrendelnünk. Amennyiben balsafát vagy furnérlemezeket választunk hozzá, könnyű súlyú állvány készíthető.

A fej típusai

Ami a tripod fejét illeti, különböző típusokkal találkozhatunk a csatlakozási ponttól függően. Legelterjedtebb a gömbfej, egy pörgő golyó, amelyen a kamera gyakorlatilag bárhogyan pozicionálható. Ezt követően egy zárócsavar rögzíti a fejet. A kamerával való interakció tekintetében ez a legflexibilisebb, de kisebb módosításokat nehéz lehet véghez vinni ebben a pozícióban.

A gömbfejhez hasonlóak a pisztolymarkolatfejek is, a különbség, hogy ezek a gömb kioldásához kapcsoló helyett (nevükhöz méltóan) egy pisztoly markolatához hasonló szerkezetet használnak. Idővel azonban ezek kilazulhatnak, ami egy hagyományos fej esetében nem történne meg.

A dönthető panorámafejek is népszerűek, hiszen két tengelyük segítségével a kamera önállóan dönthető és forgatható. A fej mozgatásához elég a csavart eltekernünk, így nagyon könnyű velük a kamerát pozicionálni. Több helyet foglalnak, mint a gömbfej, de használatukkal könnyebb a kisebb beállításokat elvégezni.

Ehhez a kategóriához tartoznak a fluid fejek is, amelyek alapvetően panorámafejek, ám elsősorban a videós munkához lettek kialakítva. A fluid fejhez hozzátartozik egy kar is, ami kontrollálja a forgatás vagy döntés során létrejövő súrlódás mértékét. Így simán, gördülékenyen mozognak, könnyebb velük mozgóképeket készíteni, akár lassan pásztázni is. Gyorskioldójuk segítségével könnyen kézbe vehetjük a kamerát, hogy ilyen módon folytassuk a felvételt.

Zárásképp érdemes megemlíteni a gimbal fejeket is, amelyeket kifejezetten nehéz, hosszú objektíveket használó fotósok részére fejlesztettek ki. Leggyakrabban a természetfotósok alkalmazzák őket, mivel könnyű velük pásztázni és követni az adott tárgy mozgását.

(x)