Délmagyar logó

2018. 12. 18. kedd - Auguszta -7°C | 2°C Még több cikk.

Zantleitner: Szeretek a fiatalokkal foglalkozni

Zantleitner Krisztina négy évet dolgozott Szentesen, edzőként a Hungerit volt az első felnőtt vízilabdacsapata. Azóta járt Olaszországban, egy esztendeje pedig szülővárosában, Tatabányán foglalkozik az utánpótlással. Szereti ezt a munkát.
Négy év, tíz érem

Zantleitner Krisztina a négy Szentesen, a Hungeritnél töltött év alatt 10 érmet nyert a felnőtt női együttessel: négyet a bajnokságban, sorrendben ezüst, ezüst, bronz, ezüst; ugyanennyit a magyar kupában, sorban bronz, arany, ezüst, ezüst; valamint két bronzérmet a LEN-kupában.

– Két éve még Szentesen dolgoztam, nem volt régen, de a sportvilágban ennyi idő alatt sok minden történik – mondta Zantleitner Krisztina, aki 4 esztendőn át edzette a Hungerit felnőtt női vízilabdacsapatát. Azzal folytatta: ha a szülőkkel találkozik, örülnek egymásnak, beszélgetnek, a lányokkal nincs napi kapcsolata, mert az akkoriban is főként a munkára, az edzésekre korlátozódott.

A Kurca-parti volt trénerként az első felnőtt együttese, sok
fiatallal dolgozott, a vízilabdán kívül a nevelés, a személyiség fejlesztése is fontos volt.

– A nyilatkozatok, az ellenfélhez való viszony is hozzátartozik az élsporthoz, tisztelni kell a riválist, nemcsak sportolót, sportembert is kell nevelni – közölte. Elmondta: nem volt annyi kész játékosa, mint Tóth Lászlónak, de az elért eredményeken túl a lényeg, hogy a helyi tehetségek nem vesztek el, beilleszkedtek, beértek, meghatározó élvonalbeli játékosokká váltak. Realitás volt, hogy szinte minden évben döntőt játszottak: a bajnokságban és a kupában is háromszor a négy év alatt, egy aranyat szereztek.

– Győzni is meg kell tanulni, ahhoz is idő kell, de végül is megalapozhattam a jövő csapatát Szentesen. Azóta a körülmények javultak, fedett uszodával gazdagodott a város, a klub, az utánpótlás is népes. Nem véletlen, hogy Szentesen a legnagyobb hagyományokkal a sportok közül a vízilabda rendelkezik. Minden adott a sikerhez – elemzett.

Zantleitner Krisztina Szentes után egy évet Olaszországban edzősködött a Bogliasco együttesénél – ott játszott is, szeretik, tisztelik a 2005-ös világbajnokot –, amelynél a bennmaradást tűzték ki célul. Jó volt a közösség, a tervet teljesítették, a középmezőnyben zártak.

– Az olaszoknál nagyszerű a vízilabdaélet, szinte minden falunak saját uszodája van, így az ötezres Bogliascónak is. A magyarokat elismerik, tisztelik, de főleg női vonalon kevés a külföldi szakember. A munkámra nem volt panasz, de a klub komoly anyagi gondjai miatt nem tudott megtartani. Mehettem volna Rómába, frissen feljutott gárdához, cél újra a bennmaradás, de úgy gondoltam: nevelni otthon is tudok. 24 év után hazatértem szülővárosomba, Tatabányára, ahonnan 16 évesen kerültem el – mesélte Zantleitner.

Zantleitner négy sikeres éven át dolgozott Szentesen. Fotó: Schmidt Andrea
Zantleitner négy sikeres éven át dolgozott Szentesen. Fotó: Schmidt Andrea

Tatabányán 7-től 17 éves korig foglalkozik utánpótlás-neveléssel. A kicsiknél még a sportág megszerettetése, a játékosság a fontos, jól érzi magát, és még nem tudja, visszatér-e az élvonalba edzősködni.

– Tatabányán mindig szerettünk volna első osztályú csapatot, még nem mondtunk le róla, lehet, azzal az együttessel térek majd vissza az OB I-be. A sajátnevelés szép, fontos, de azt meg is kell tartani, ezt szolgálhatná a legjobbak között szereplő tatabányai együttes.

– Négy év jelentős idő, és nem rossz szájízzel váltam meg a várostól, a Hungerittől, követem az eredményeket, amelyik meccset tudom, megnézem, a döntő 5. mérkőzésén is ott voltam. És szorítok a lányoknak – zárta mondandóját Krisztina.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rajt a Kielce ellen

Eldőlt, hogy a MOL-Pick Szeged férfi kézilabda csapata milyen sorrendben játssza le a 14. fordulót. Tovább olvasom