Juronics Tamás: Nyitottan kommunikáló intézményt szeretnék

Juronics Tamás. Fotó: Schmidt Andrea– Az én esetemben könnyen érthető, hogy milyen szakmai és érzelmi motivációk miatt döntöttem a pályázat beadása mellett. 25 éve dolgozom a Szegedi Nemzeti Színházban, azóta figyelem és alakítom lehetőségeim szerint a szakmai munkát, igyekszem minél alaposabban figyelni a közönség elvárásait, reakcióit. Az elmúlt 25, de még inkább az elmúlt 5 év tapasztalata, a színház működésének részletes ismerete, az ezek által bennem összegyűlt tervek, gondolatok arra biztattak, hogy ezeket felhasználva megpróbáljam máshogy, jobban vezetni az intézményt. Döntésem érzelmi oldala legalább ennyire erős, hiszen minden munkámmal és annak minden sikerével kötődöm Szegedhez és a színházhoz. Bár nagyon szép eredményeket értünk el a nézőszám tekintetében az elmúlt években, a belső működésben még sok olyan rosszul szervezett terület van, amelyek hatással vannak a művészi teljesítményre, ezáltal a produkciók nézői fogadtatására. A belső kommunikáció korszerű kialakításával, a művészi munka hátterének, hangulatának jobbá tételével, de leginkább a hosszú távú pontos tervezéssel rengeteget lehetne előrelépni a művek létrejöttének stabilizálásában. Művészeink, dolgozóink véleményét meghallgatva, szegedi nézőink elvárásait kérdőíves méréssel is figyelve egy nyitottan kommunikáló intézményt képzelek el. Remek társulat áll rendelkezésre mindhárom tagozatnál, sokkal több izgalmas szakmai munkát és országos sikert, hírverést érdemelnének. A sok tapasztalatot, amit a különböző műfajokban rendezőként szereztem, valamint az országos és nemzetközi kapcsolatokat végre kamatoztatni szeretném a színház, a város érdekében. Hiszek abban, hogy szegediként, kialakult kapcsolatrendszerrel hatékonyabban lehet egy komplex, a város minden rezdülését figyelő és arra reagáló, ugyanakkor az országos szakmai vérkeringésbe aktívabban bekapcsolódó intézményt működtetni – fogalmaz [namelink name="Juronics Tamás"] Kossuth-díjas koreográfus, a teátrum művészeti igazgatója.

– Oly sokszor hangzik el mostanában, hogy a színház nemzeti kategóriába került, ezzel vállalva sok kiemelt feladatot, amelyet az állammal kötött közszolgáltatási szerződésben határoztak meg. Ezek azonban nem kipipálandó kötelezőségek, hanem nagy felelősséggel járó, elhivatottságot igénylő ügyek, amelyeknek a nemzeti intézmények a fő letéteményesei. A magyar kultúra, a magyar nyelv, a balett- és operakultúra megőrzésének és ápolásának nemes feladata. A népszínházi gondolatot – amelyet nagyon népszerű ilyen választási időszakban mondogatni – osztom, de vele együtt gondolni kell a nemzeti klasszikus irodalmi repertoár ápolására is. Szeged értelmiségi város, nagyon erős színházi tradíciókkal rendelkezik. A közönségbázis folyamatos építése ugyanakkor nemcsak a nézőszám tekintetében, de a szegedi lakosság minél szélesebb rétegeinek szórakoztatása szempontjából is fontos. Tehát legyen népszínház, de legyen más is. Az arányok kialakítására két tervem lenne. Az egyik egy stúdiószínház kialakítása, ahol a kísérletező típusú és kevés szereplős darabok mehetnének. Hiszem, hogy megtalálná azt a szűk nézői kört, amely nyitott az újdonságokra. A kisszínház ehhez azonban nagy. Ott inkább vígjátékokat és zenés műveket terveznék. A másik a bérletrendszer bizonyos mértékű átalakítása. A nézői igények alaposabb figyelembevételével, a tradíciók részleges megtartásával más elv szerint csoportosítanám az előadásokat, hiszen az árukapcsolásos értékesítés leginkább problémákat szül. Az elégedetlenség fő oka lehet, ha olyan előadásra kötelezzük bérletével a nézőt, amely nem az ő általa szeretett színházi esztétikával valósul meg. Sokkal korszerűbb a bizonyos nézői rétegek tudatos szegmentálása és érdeklődésük pontosabb feltérképezése. Ezáltal nagyjából úgy működhetünk, mint a fővárosi színházi struktúra, ahol különböző teátrumok saját arculattal bírnak, ezzel megszólítva saját közönségüket – hangsúlyozza Juronics Tamás.

– Pályázatomban felsorolom a következő öt esztendőben általam javasolt műveket, tekintettel a műfaji lehetőségekre, az évfordulókra. Egy alkotó ember gondolkodását a színházcsinálásról azonban leginkább művei közvetítik. A West Side Story, a Traviata, a Háztűznéző vagy éppen balettjeim alkotása során szerzett tapasztalataim fontosak lehetnek egy háromtagozatú színház vezetésében. A társulat most is készen áll bármilyen kihívásra, de erősíteni mindig lehet. Vendégművészek rendszeres hívása, bár sok szempontból hasznos és nézői oldalról is néha kívánatos, a jelenlegi anyagi helyzetben nagyon nehézkes. A drámai tagozatnál mindenképp változásokra, bővítésekre van szükség, de a belső kohézió erősítése is fontos feladat lenne. Ebben is leginkább a tervezhetőség a legfontosabb, akkor alaposabb felkészüléssel és jobb erőmegosztással tudnának a művészek dolgozni. Az opera tekintetében pedig kötelező lenne legalább egy évre előre szerződni a művészekkel, ez felel meg a nemzetközi szokásnak. Számos fiatal művész pályája indult nálunk, továbbra is figyelemmel kísérem a szakirányú iskolák vizsgáit. Egyetértek Balikó Tamással – akit az elmúlt években többször is hívtam rendezni –, amikor azt mondja, hogy szakemberekre kell bízni a szakmai feladatokat. A vezetői struktúrában is ez vezetne tisztábban átlátható döntési mechanizmusokhoz. Ugyanakkor a legfőbb döntéseket szélesebb körben megvitatott egyeztetésekkel lehetne meghozni. Ezért a közvetlen vezetők mellett tapasztalt szegedi mesterek véleményét is kikérném. [namelink name="Gyüdi Sándor"] az opera élén eddig is felelős gondolkodással tevékenykedett, szakmai kapcsolatunk töretlen, bár az intézmény menedzselésének, vezetésének feladatáról eltérő a véleményünk, ezért pályázunk külön. Felkértem Vajda Júliát és Gyimesi Kálmánt, hogy tapasztalatukkal segítsék munkánkat az opera területén. A dráma tagozat munkájában [namelink name="Bodolay Géza"] mellett [namelink name="Király Levente"] és [namelink name="Sándor János"] bölcsességére, szakmai tudására is számítok. Bízom benne, hogy a döntéshozók számára jelentős szempont az értékelésben a szaktudásom, a jó értelemben vett lokálpatriotizmusom és a belső működésben szerzett sok-sok tapasztalatom.

* * *

Bemutatkoznak a pályázók
Szolnoki Tibor: A szegedi tradíciót szeretném folytatni
Vasvári Csaba: Szeged történelmi lehetőség előtt áll
Balikó Tamás: Szakemberekre kell bízni a vezetést