A közmunkát is lehet becsülettel végezni

Jövő februárra másfél kilométernyi új építésű járda lesz Pusztaszeren. Közmunkások dolgoznak ezen napi 8 órában: amikor éppen nem parlagfű-mentesítést végeznek vagy a közterületeket tartják rendben, lapátot ragadnak, és saját kezűleg készítik a házak előtti utakat. Egyiküknek sem ez a szakmája, de megtanulták, és büszkék is arra, hogy maradandót alkotnak.

– Sokan utálnak bennünket, a többség le is néz, pedig a faluért dolgozunk

– fogalmazta meg a közmunkáslét legnagyobb hátulütőjét Szeri Róbert. – De nem foglalkozunk mások véleményével. Ha így tennénk, senki nem vállalná ezt a munkát – tette hozzá. Persze ők sem jószántukból választottak olyan pénzkeresetet, amivel havi 54 ezer 270 forintot és a falubeliek megvetését kapják.

– Van itt munkahely, de egy családos ember napi 14 órát nem tud vállalni. A hároméves fiam mellől nem tudok elmenni éjszakázni – magyarázta Gera László. – Az asszony jobban keres, így én járok a gyerekért az oviba. Ezt viszont csak a kiszámítható, fél 8-tól 4-ig tartó, helyben végezhető közmunka mellett tehetem meg – mondta.

A járdaépítéssel maradandót alkotnak és a faluért tesznek a pusztaszeri közmunkások. Fotó: T

A csapat másik tagja, Szűcs Sándor életkora miatt ragadt benne ebben a munkában. – A Délépnél dolgoztam 25 évig. Miután megszűnt, nem találtam más munkát. Ide is naponta 6 kilométerről járok be a tanyáról – mesélte a nyugdíj előtt álló férfi, aki idős kora ellenére jól bírja a fizikai munkát.

A pusztaszeri közmunkás férfiak közül mindenkinek van szakmája, egyiküknek még főiskolai végzettsége is. Ennek ellenére nem tudnak máshol dolgozni, viszont ebből a helyzetből is kihozzák, amit lehet. Igyekeznek minőségi munkát végezni, hiszen például a járdaépítéssel maradandót alkotnak. A fizetést pedig, mint mondják, kárpótolja a társaság, hiszen az összetartó csapatból baráti kör is vált, amelyből könyörtelenül kirekesztik azokat, akik isznak vagy henyélnek – vagyis azokat, akik olyanok, amilyennek az átlagember gondolja a közmunkásokat.