A szegedi Korzó Zeneházban léptek fel a vakrepülők

Rendhagyó színházi produkció részesei voltak azok a szegediek – köztük például [namelink name="Gyüdi Sándor"], a szegedi nemzeti új igazgatója –, akik szombaton délután részt vettek a Vakrepülés Színjátszó Egyesület Az éjszaka tapintása című előadásán a Korzó Zeneházban. A részvétel szó szerint értendő, a vak, illetve látássérült szereplők a körülbelül negyvenfős közönséget is bevonják a játékba: egy Görögországba tartó busz utasai vagyunk, Ritával és Mariannal Péter után megyünk, őt keressük. Vakon.

A zeneházban ugyanis teljes a sötétség. A lámpaoltás utáni első pillanatokban a „néző" vizuális kapaszkodót keres, de miután az orráig sem lát, feladja. Kicsit aggódik, mert kiszolgáltatottnak érzi magát, mégis hamar kialakul a bizalom, a szereplők hangja kellemes, a buszon ételt és italt szolgálnak fel. Csak az érintés és a hang a tájékozódás eszköze, mégis mindenkinek jut a süteményből, és mindenki boldogul a dobozos üdítővel.

Beszállás, a közönség hamarosan Görögországba utazik. Fotó: Frank Yvette
A görög sztori egyébként romantikus történet olyan szép mondatokkal, mint hogy a szerelem színe a telehold, és hogy a szerelem nem a szívben, hanem a vágyakban él. A közönséget többször dolgoztatják, egyszer egy ortodox búcsúba csöppenünk, tánclépést tanulunk, aztán a narrátor hangját követve átsétálunk a színpadon. Képzeletben a tengerparton járunk, ezért mindenki kap egy kavicsot a tenyerébe. A szerelmesek – Péter és Rita – egymásra találnak, a zeneházban kigyúlnak a fények, van, aki újra lát. Hunyorgunk és tapsolunk, sokan körbeveszik a színészeket, ők pedig biztatják a közönséget, ha kérdés van, tegyék fel.

– Nyújtott akkora élményt, mint egy hagyományos színházi előadás. Még mindig a hatása alatt vagyok – mondta egy résztvevő a műsor után. Volt, akinek többet is adott, mint a standard színházi élmény, néhányan megkönnyezték a vakrepülést.

Szövegkönyv Braille-írással

Baráti társaságként indult a társulat 1988-ban. A tagok előbb hangokat gyűjtöttek – busz zúgása, madárcsivitelés – majd felkérték Donáti Istvánt, hogy írjon ezek felhasználásával darabot nekik. Így született Az éjszaka tapintása. A vakrepülők rendszeresen fellépnek a budapesti Zeg-Zug gyerekházban, most turnéznak. Az egyik tag, [namelink name="Nagy László"] elmondta: munka, tanulás mellett, szabadidejükben színészkednek. Több produkciójuk is van, a szöveget számítógép segítségével tanulják, vagy – ha úton vannak – Braille-ben olvassák.