˝A világ mázlistája vagyok˝- Détár Enikő mögött sűrű nyár áll, Szegeden lehet vele találkozni a hétvégén

15 éves a Rómeó és Júlia musical Magyarországon és ez alkalomból különleges produkciót láthatunk szeptember 14-én a Papp László Budapest Sportarénában Kerényi Miklós Gábor rendezésében. Montague-né szerepét Détár Enikő kapta, így láthatjuk őt Rómeó édesanyjaként tündökölni. A Turay Ida Színház Szivar, salsa, szerelem című darabjában is elcsíphetjük, ami egy kubai, zenés bódulat. Itt Alejandro a két lábon jár álompasi feleségül kéri az általa öt hete ismert Carolinat, aki igent mond neki. Így kerüls sor a nászra Havannában, ahova a családot is meghívják, hogy segítsenek az előkészületekben. Persze még el fel sem hangzik a nászinduló, máris bonyodalmakkal teli a történet.

– Hogyan telik az idei nyara?

– Igen dolgosan. Sok a munka jelenleg is, hol meleg van, hol hideg, viszont minden percét élvezem, rengeteg öröm van ebben a produkcióban. A Titanicot és a csapatot is nagyon szeretem, akikkel együtt dolgozhatok.

– Milyen a fővárosból kiszakadni, vidéken játszani?

– Vidéki lány vagyok, viszont Szeged egy speciális hely. Maga a város és a Dóm tér. Egyébként sokat játszom a Turay Ida színházzal is Budapesten kívül és két éve is itt voltam Szegeden, a Mamma mia!-ban.

– Most is épp egy közönségtalálkozó és az esti próba között beszélgetünk, hamarosan előadás. Milyen a karaktere, Alice Beane, aki a másodosztályon utazik?

– Ő együtt érdekes a házastársával, hiszen egy férjezett nőről van szó. A férfi, Edgar - akit Kiss Zoltán alakít - vasárukereskedő, aki elégedett az életükkel és szereti a feleségét, engem. Én viszont szeretem őt, de kevésnek érzem azt, ami megadatott. El is hangzik, hogy már nem egy friss házasság ez, van egy lányunk is, Lucy. Alice valami újat szeretne, többre vágyik: világot látni, feljebb kapaszkodni az első osztályhoz. Szerintem ez természetes emberi igény nagyon sokáig, bár úgy gondolom, a katasztrófa után más lett. Egyébként minden figura valódi ember volt, Alice Beane is. Ő azok a szerencsések közé tartozott, aki túlélte a hajó elsüllyedését, megmenekült.

– Egyébként szereti James Cameron ikonikus, 11 Oscar-díjas filmjét?

– Imádtam. Ha jól emlékszem, pont a fiam, Zsigmond születése előtt láttam pár héttel. Végig zokogtam rajta, de persze egy kismama amúgy is sokkal érzékenyebb és sírósabb. Nagy hatással volt akkor rám, csodálatosnak tartottam.

Détár Enikő: örülök, hogy a musical mellett prózai szerepeket is játszom. Fotó: Frank Yvette

– Mi volt az első reakciója, amikor felkérték a szerepre?

– Herczeg Tamás, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója keresett meg először telefonon, majd Somogyi Szilárd, a darab rendezője. Nagy megtiszteltetés természetesen. Amikor megnéztem zeneileg a darabot láttam, kissé túl van az én határhangjaimon. Balassa Krisztiánnal, a zenei vezetővel és karmesterrel egyeztettünk, hogyan is oldjuk meg ezt a feladatot. A hétvégén majd a nézők eldöntik, sikerült-e.

– Prózai és zenés szerepekben egyaránt láthatjuk, mégis sokan musicalszínésznek titulálják. Közelebb áll ez a világ magához?

– Ez nagyon érdekes, mert eredetileg prózai színész szerettem volna lenni. Ám első próbálkozásra nem vettek fel a szakra, de zenésre igen, így idekeveredtem. A musical most divatos műfajnak számít, hálás vagyok, hogy ilyenkor kapok helyet én is a világában. Nem titok, hogy ezeket a darabokat nem középkorú nőkre írják legtöbbször. A világ mázlistája vagyok, hogy itt lehetek. Frankó Tünde alakít velem együtt érettebb hölgyet, szintén egy utast. Viszont a Mamma mia!-ban is három öregedő nő a főszereplő. Ám a musicalek mellett játszom prózában is, arra is van igényem.

– Hogyan tud kikapcsolódni a sűrű próbák között?

– Imádom, hogy egy nagy csapat része vagyok. Mozaik családban élek, sokan vagyunk, de szeretek egyedül is eltölteni egy kis időt. Szükségem van arra, hogy magamban legyek, csak én. Ilyenkor másképp tud koncentrálni az ember a dolgokra, amik fontosak. Szeretem, ha van egy adott idő, amit magamban tölthetek el, de persze most is meglátogat majd a fiam a szerelmével és a párom is eljön, megnézi majd az előadást. Jó, hogy a napom felét egyedül tudom élvezni, a másik felét pedig a csapattal.

Enikő a Titanic című musicalben Alice Beane szerepét alakítja, aki létező személy volt: túlélte a hajó tragikus elsüllyedését.

– Pihenésnek tekinthető színészként színházba járni? Szokott beülni a nézőtéri székekbe lazításképp?

– Bevallom elég ritkán jutok el nézőként a teátrumba. Mióta nem tévézem lényegesen több darabot tudok elvállalni, nagyon sokat játszom. Érdekelnek a kollégák, kíváncsi vagyok rájuk, szeretem tudni, ki hol tart. Hogy hogyan fejlődik a színpadi személyisége valakinek, akit ismerek, viszont vágyom egy-egy szabad estére. Ha lenne időm a Titanicot is megnézném, persze csak, ha nem játszanék benne.

– A szegedi szabadtéri előadásai a hosszúhétvégébe nyúlnak. Terveznek az ünnepek alatt valami programot a családdal?

– Jelenleg egyik munkát követi a másik, de Zalakarosra szoktunk menni, ott található a kedvenc szállodánk. Sajnos az elmúlt öt évben egy teljes hetet viszont sosem sikerült ott töltenem, mert mindig előadásaim voltak - most sincs ez másképp. Ott töltök pár napot, de közben folyamatosan munkák várnak. Elkezdődik a Rómeó és Júlia a Turay Ida Színházban, és a Salsa, szivar, szerelem is. Nem osztottam be okosan az időmet a nyárra, ami azt illeti, de sosem lehet előre tudni. Már elterveztem a nyarat, mikor közbejött a Titanic és a Rómeó és Júlia. Viszont ez két olyan lehetőség, aminek az ember nem tud ellenállni, el kell vállalni.

– Szeretne kicsit lassítani, vagy örül a sok munkának, ami magára vár?

– Mindegyik szerepem egy kihívás. A Titanic gárdája fantasztikus, mindenki remekül énekel, nem csak a szólisták. Vannak helyzetek, amikor ez sokkol, de legtöbbször inspirál. Akkor azt mondom magamnak: gyerünk, ne elégedj meg azzal, ami van. Bánom- e a tempót? Őszintén, úgy érzem, hogy időnként ki kell hagynom majd pár hetet a nyáron. Ezt meg kell adnom magamnak, csak annyira kiszámíthatatlan az élet, hogy nehéz megtervezni előre.