Király-König Péter számadása

A Szegedért Alapítvány, az önkormányzat és a Péter László Várostörténeti Alapítvány támogatásával Thékes István nemrégiben kiadta Király-König Péter önéletrajzát. A legendás zenepedagógus, zeneszerző 1939–40-ben írt feljegyzései gépiratban, családi örökségként maradtak az újságíróra, aki irodalomtörténész barátai, Ilia Mihály, Lengyel András és Péter László ösztönzésére, tanácsaikat követve vállalkozott a kor- és helytörténeti kuriózumnak számító kötet közreadására.

Király-König Péter 145 évvel ezelőtt, 1870-ben Stájerországban született, önéletírásában részletesen mesél gyermekkoráról is: félévesen a gyermektelen angeri főtanító, Rudolf Höge és felesége vették magukhoz. 11 évesen az admonti bencés kolostorba került énekesfiúként. A tehetséges hegedűjátékos kisdiákot 1885-ben felvették a grazi főgimnáziumba teljes tandíjmenteséggel. Hetedikes gimnazistaként XIII. Leó pápa 50 éves papi jubileumán saját kompozíciójával szerepelt, majd az iskola házi színpadán adták elő operáját. Érettségi után teológiai tanulmányokat folytatott, mellette komponált. 1893 őszétől Koessler János növendékeként felvették a budapesti Zeneakadémiára, amit támogatók anyagi segítségével, ösztöndíjakat elnyerve, magánórákat és templomi orgonajátékot vállalva tudott elvégezni. Diploma után 1897-ben a troppaui színházhoz szerződött korrepetitorként, másodkarmesterként, majd visszatérve Magyarországra a következő években több társulatnál is megfordult. Tanított, vezényelt, komponált. 1904-ben levelet kapott Szegedről: a város tanácsnoka felszólította, hogy pályázza meg a zeneiskola igazgatói állását. A történet folytatása közismert: Király-König Péter direktorként negyedszázadon át meghatározta Szeged zenei kultúrájának fejlődését. Számos érdekesség található az emlékezésben a szegedi évekről. Amikor megtámadták, hogy nem tud magyarul, a városi tanács védelmébe vette: „...tud magyarul, csupán idegenszerű kiejtéssel beszél, amit rövid idő alatt majd eltüntet a szegedi levegő". Az is jellemző, amit a helyi viszonyokról ír: „Zeneiskolai igazgatásom utolsó négy éve alatt az irodában elhelyezett telefon költségeit én viseltem, miután a város takarékossági szempontból már nem fizette."

„Jött az Alföld közepébe mint a klasszikus muzsika pionírja, és eltávozott mint annak nesztora. Jött mint kérdőjel, elment mint megoldás. Előtte volt a disszonancia, utána konszonancia. Jött agitációs hanggal, széles gallérral és kalappal, szelet kavarva, és távozott, mint bölcs, dolgarendezetten." Belle Ferenc Király-König Pétert búcsúztató sorait Kerek Ferenc zongoraművész, az SZTE Zeneművészeti Kar korábbi dékánja idézi a számos fotót, dokumentumot, informatív összefoglalót is tartalmazó kötethez írt laudációjában.