Megküzdenek a lakcímkártyáért a hajléktalanok

Hétfő délelőtti csúcsforgalom a Huszár utcai okmányirodában. Idős férfi téblábol tanácstalanul az egyik ügyintéző ablakánál, kezében teletömött zacskók. A hajléktalanságát igazoló dokumentumok hiányában megint nem sikerült elintéznie azt, ami miatt már többedszer gyalogolt ki ide: a lakcímkártyáját.

Hogy legyen segély

Kérdésemre, hogy valóban jól hallottam-e, mi járatban van, készségesen válaszol. – Minden hajléktalannak szüksége van lakcímkártyára. Enélkül nem kapunk semmit. Nem adnak segélyt, és nem lát el minket az orvos sem. De nem egyszerű dolog ez, már vagy negyedszer jöttem ide. A múltkor orvoshoz küldtek, előtte tüdőszűrésre, most meg a máltaiakhoz. Közben pedig nem küldik a segélyt!

Az okmányiroda munkatársa – aki névtelenséget kért, akárcsak az ügyben megkérdezett többi hivatalnok – kérdésemre elmondta, miért is kell ilyen adminisztrációs hercehurcát kiállniuk ezeknek a sokszor legyengült fizikai állapotban lévő embereknek.

– Minden hajléktalan személy csak azon a településen folyamodhat segélyhez, nappali ellátáshoz, ahol tartózkodik. Ezért számukra is kiállítanak egy lakcímkártyát, amelyen csak az adott település nevét tüntetik fel, míg a pontos lakcím helyén az áll, hogy lakcím nélküli. S mivel így bekerülnek a rendszerbe, nem tudnak egyszerre több helyen is segélyhez folyamodni – mondta. Amelyik hajléktalannak tehát Pesten van bejelentett lakcíme, de jelenleg Szegeden tartózkodik, itt nem juthat semmiféle támogatáshoz, amíg lakcímkártyáját át nem íratja.

Bizonyítani kell a hajléknélküliséget

Ahhoz, hogy egy hajléktalan lakcímkártyáján a hajléktalanstátusz szerepelhessen, bizonyíthatóan hajléktalannak kell lennie. Igazolást kell kérnie egy hajléktalanszállótól, amelynek rendszeres lakója, és meg kell jelennie a nappali ellátásokon. Az okmányirodai ügyintézést megelőzően három nappal orvosi vizsgálaton és tüdőszűrésen is részt kell venniük. Mivel kártya híján orvosi ellátásban nem vehetnek részt, vizsgálatukat a Hajléktalanok Háziorvosi Rendelőjében végzik, ahol az okmányirodai ügyintézés előtt minden alkalommal ismételten meg kell jelenniük.

A lakcímnélküliség a legtöbb esetben egyfajta stigmát jelent. Fotó: Karnok Csaba

Hátrányban

A Máltai Szeretetszolgálat szegedi munkatársa elmondta, amiben csak tudnak, segítenek a rászoruló embereknek. Ha igénylik, egy gondozó elkíséri őket az okmányirodába és az orvosi vizsgálatokra is.

– A legnehezebb feladatunk a visszaélések megakadályozása. Előfordul, hogy hatalmas terepjáróval állnak meg az épület előtt, majd bejönnek hozzánk a hajléktalanságról szóló igazolásért. Néhányan a NAV vagy az APEH elől menekülnek, és lakcím nélküli lakcímkártyához folyamodnak. Sok esetben fenyegettek már meg minket a csalók, de igazolást csak annak állítunk ki, akit személyesen is ismerünk a szállóról, a nappali melegedőből.

A munkaügyi hivatal egyik munkatársa elmondta, hogy a lakcím nélküli állapot az ügyintézésükben nem jelent hátrányt. A lakcím nélküli ügyfelekkel a személyes kapcsolattartási forma a jellemző. Sajnos azonban a lakcímnélküliség a legtöbb esetben egyfajta stigmát jelent, és a munkaadók eleve előítéletesen állnak az illetőhöz.

A lakcím nélküli ember hogyan jut hozzá a pénzéhez? Az Indóház téri hajléktalanszálló egyik lakója erre így válaszolt: – Nekem sosem volt bankkártyám, nem is tudnám használni. Ide, a szállóba hozzák a segélyt. Vagy bemegyek érte a postára. A leveleimet is ide címezik. Csak azt nem tudom, mi lesz, ha már nem lesz havi tizenháromezer forintom a szállóra! – mondta.

A hajléktalanszállók férőhelyeinek száma korlátozott, ráadásul az első hónap után fizetni kell a bentlakásért. Az új törvény a városból kiszorult embereket a közeli erdőkbe, az ártér eldugott bozótosaiba kényszeríti. Ezekről a várostól távol eső területekről nehéz megoldaniuk a rendszeres ellátáson való részvételt, így szinte lehetetlenné válik a lakcímkártyához szükséges feltételek teljesítése.