Sok jót ígér az idei évre Vince vesszeje

– Nekem olyan jó kedvem lett, huhú – mondta egy nő tegnap délelőtt az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark bejáratánál, pohárral a kezében. Naná, hogy nem ivólét kortyolgatott – forralt bort. A Szent Vince Borrend ugyanis – ahogy 1995 óta mindig – idén is megrendezte Vince-napi vicevesszővágását. A hagyomány szerint ugyanis az ilyenkor
lemetszett szőlővessző állapotából lehet következtetni az évi termés mennyiségére, minőségére. Ha a rügyek épek, a tél nagyobb részét már
megúszták, vagyis van remény a vidám szüretre.

A néphit szerint, „ha megcsordul Vince, tele lesz a pince" – vagyis, ha ez időtájt megenyhül a tél, jó lesz a termés. A csordulással tegnap nem
volt hiba: szemerkélő eső, ám kellemes hőmérséklet fogadta az érdeklődőket.

Akik közül sokan kihasználták az alkalmat egy jó túrázásra is: a Phoenix Emergé SE Természetjáró Szakosztályának szervezésében több mint
hatvanan jöttek, előbb Szegedről busszal, majd Dóctól gyalog, jó 12 kilométert sétálva – tudtuk meg Lajkó Klára túravezetőtől.

Időben érkeztek, így láthatták az ország minden szegletéből érkező, majd felsorakozó borlovagokat, például a székesfehérvári Noé-hegyi Szent István Borrendet, a Szent Benedictus Borlovagrendet Velencéről, a Szent Rókus Borlovagrendet Dunaföldvárról, de Lillafüredről, Soltvadkertről, Szabadkáról is sokan jöttek, lila, kék-liliomos, zöld, barna talárokban.

„Nem állítjuk, hogy Vince absztinens lett volna", de szent püspök volt, életében egy fürt szőlőt sem látott, mégis pártfogásába vette a termelőket – magyarázta a ceremóniamester a szentnek kijáró tisztelet eredetét.

Jó termést ígér a termelőknek a vicevessző, amelyet tegnap metszettek az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban. Fotó: Segesvári Csaba
A vicevessző-vágást a skanzen szegedi tanyájának kertjében ejtették meg a borlovagok. [namelink name="Kalmár István"], a csongrádi hegyközség tanácsa nevében tudatta: tavaly a vesszőből megjósolták, hogy jó termés lesz, és lőn: öt tonnás átlagot, jó minőséget produkáltak a dél-alföldi tőkék.

– Hasonlóan optimisták vagyunk idén is: a rügyek nagyon szép egészségesek, a vessző kifejlődött. Ezek alapján azt mondhatom: jó termés elé nézünk – fogalmazott a vesszővel a kezében [namelink name="Kalmár István"].

A borrend ezután két új tagot avatott: Somodi Zsolt és Polgár Antal vállára köpeny, nyakába szignum, kezébe pohár került. Kezüket a Szent Ivás feliratú könyvön nyugtatva tettek esküt: „tudom, hogy a homok nem egykönnyen adja meg magát", ám ők küzdeni fognak, valamint törekednek arra, hogy „e borvidék nedűit fogyasszák". A beiktatási ceremónia alatt aztán az is kiderült, a rosét bizony nem szűzlányok tapossák rózsaszínű kádban, valamint, hogy a lopótök nyílását nem illik középső ujjal befogni.

– Kívülről már eláztunk, belülről is itt az ideje – mondták a borbarátok, ezért a Rotundába indultak, borkóstolásra. Sokan érdeklődtek, a szervezők pedig mindenkinek adtak, dacára annak, hogy felröppentek a hírek, miszerint idén először zártkörű lesz a rendezvény – a nemzeti park ugyanis 90 ezer forint bérleti díjat kért a borrendtől.

A kóstolás elején ugyan a tálcákon kínált lilahagymás zsíros kenyér pillanatnyi előnyre tett szert népszerűségben, a borok szépen lassan ismét középpontba kerültek: minden borrend bemutatta vidékének büszkeségeit. A palicsiak például kékoportót, rajnai rizlinget hoztak, Takács Ferenc hódmezővásárhelyi termelő pedig rosét. Ekkor tanultunk meg egy újabb szentenciát: „a rendes szőlősgazda nyitót is hord magánál".

Győztesek

A Szent Vince Borrend névválasztását a hagyománytisztelet és a szőlő szeretete ihlette. Vince ugyanis a bor védőszentje, a hit mintaképe,
vincestus, azaz győztes lett. Aki mezőgazdasággal foglalkozik, szintén ilyen – fogalmazott Fülöp Mihály nagymester. Hozzátette: támogatják a kulturált borfogyasztást, hirdetik a borvidék szépségeit. A borrend zászlósbora a csongrádi cabernet franc.

Keresse a témát a Vasárnapi Délmagyarországban is!