Szeged és környéke

2008.01.18. 18:29

Teller Ede idén lenne százéves

Szeged - A tudomány szerepéről, az emberiséget a XX. században fenyegető három, különböző színű eszméről, valamint Szilárd Leóhoz fűződő barátságáról és az atombombáról is beszélt Teller Ede, mikor 1994 nyarán Szegeden járt. A hidrogénbomba atyjaként emlegetett Teller Ede atomfizikus száz éve született.

Újszászi Ilona

Három, különböző színű eszme fenyegette az emberiséget a XX. században, s mindhárom elleni harchoz köze volt Teller Edének – jelentette ki [namelink name="Bor Zsolt"] akadémikus, mikor 1994. június 7-én a Szegeden vendégeskedő és előadó világhírű tudóst bemutatta a hallgatóságnak. – Az egyik, a barna: a fasizmus a világháborúhoz vezetett, amelynek az atombomba vetett véget. A „vörös idea" megroppanását a hidrogénbomba hozta el. A harmadik eszme színe: zöld, a tudományos haladást ellenző bigott környezetvédelemé, mely ellen az ismeretterjesztéssel lehet harcolni. Ennek jegyében Teller Ede első szegedi látogatásán – többek között – a tudomány szerepéről, Szilárd Leóról és az atombomba körüli dilemmákról tartott előadást a szegedi egyetemen.

Az atombomba titka

Mi a tudomány? – tette föl szegedi előadásán a kérdést Teller Ede, s – miközben, szokásához híven az asztalon ülve gesztikulált – kifejtette: nem elsősorban a tudás, hanem a tudásnak azon része, ami új, ami meglepő, vagyis a tudomány éppen ellenkezője annak, amit a legtöbb ember tudni vél.

Jó társalgót, érdeklődő embert ismert meg Teller Edében [namelink name="Szabó Gábor"] fizikus, akadémikus, aki nem csak 1994-es és 1996-os szegedi látogatásán találkozott a világhírű tudóssal, hanem egyik amerikai útján is. A szegedi akadémikus szerint Teller Ede drámai személyiség: zseniális tudósként is történelmi jelentőségű hatással volt a XX. századra, ugyanakkor súlyos ellentmondások közepette őrlődve monumentális hibákat is elkövetett.

Az atombomba körüli dilemmákról Teller Ede 1994-es szegedi előadásán is szólt: Szilárd Leóhoz fűződő barátságát ecsetelve hangsúlyozta, hogy talán neki volt igaza abban, hogy az atombombát nem kellett volna japán városokra dobni, elég lett volna megmutatni az erejét. Ugyanakkor – tette hozzá – mindennél jobban félt a világ a világháborús hitleri Németországtól. Hangsúlyozta: meggyőződése, hogy „titkos fegyverként" a németek is az atombombán dolgoztak, de talán valakik – utalt finoman volt tanárára, Heizenbergre – szabotálták-késleltették az elkészítését.

Németországot jól ismerte, hiszen ott folytatta Budapesten vegyészmérnökként megkezdett tanulmányait. A hidrogénionról írott disszertációjával 22 évesen szerzett doktorátust, segített lefektetni a molekuláris pályák elméletének alapjait. Dolgozott Göttingenben, majd – Szilárd Leó támogatásával – a londoni egyetemen. A George Washington Egyetem meghívását elfogadva 1935-ben már magfizikával foglalkozott. A negyvenes évek elején csatlakozott Enrico Fermi csoportjához, amely korszakos kísérleteket végzett a nukleáris láncreakcióval.

Ördögi szerepek

– Shakespeare-tragédiákba illik Oppenheimerrel való kapcsolata – mond további példát a Teller Ede életútját kísérő ellentmondásosokra [namelink name="Szabó Gábor"]. Amerikában eleinte gyanakvással kezelték, mert rokonai éltek a nácibarát Magyarországon, de Oppenheimer kérésére megbízhatónak minősítették. Amikor Oppenheimer 1943-ban megszervezte Los Alamosban a titkos laboratóriumot, az elsők között hívta meg oda Teller Edét. A plutóniumtömegek befelé történő robbantással való egyesítésével foglalkozott, a magfúziót felhasználó „szuperbombát" (a hidrogénbombát) azonban ekkor még háttérbe szorította az atombomba.

Teller Ede a szegedi egyetem zsúfolt tanácstermében a tudomány szerepéről is beszélt 1994. június 7-én. Fotó: Miskolczi Róbert
A háború után hiába szerette volna folytatni kutatását, Hirosima annyira megrendítette a tudóstársadalmat, hogy csak a szovjet atombomba 1949-es felrobbantása után kezdtek újra a H-bomba fejlesztéséhez, igazgatóhelyettes lett Los Alamosban. Jelentős haladást 1951-től értek el, amikor a fúziós töltet sűrítésére és a fúziós folyamat beindításához a kétfokozatú, úgynevezett Teller-Ulam konfigurációt használták fel, ötvözve az atombomba mechanikus lökéshullámát és az atombomba robbanásából származó sugárzást. Az első hidrogénbombát 1952. november 1-jén robbantották fel a Marshall-szigeteken: Elugelab szigetét eltüntették a föld színéről. Ám e rettenetes fegyver évtizedekre a béke tényezőjévé vált azzal, hogy a kölcsönösen garantált megsemmisítés politikájával sakkban tartotta a szuperhatalmakat.

Konfliktusos helyzet alakult ki, mikor az amerikai kormány 1954-ben vizsgálatot indított a baloldali kapcsolatokkal is rendelkező Oppenheimer ügyében, ugyanis Teller nem épp kedvezően nyilatkozott volt főnökéről. Bár a vallomás nem volt perdöntő, mégis élete egyik legrosszabb döntése volt, hiszen az amerikai fizikusok nem bocsátották meg szereplését, Teller elszigetelődött. Az ügy 2004-ben nyitottá vált dokumentációjának tükrében azonban látszik: Teller „ördög lett", miközben mártírt csinált abból az Oppenheimerből, aki maga is több kollégáját, illetve barátját elárulta.

El nem fogadott kézfogások

– A szabadságért minden eszközzel folytatott harc és az el nem fogadott kéznyújtások végig kísérték Teller életét – utal a személyes beszélgetések alkalmával megismert anekdotákra Szabó professzor. Az is hatással volt ugyanis a XX. század történelmére, hogy Teller ellenezte az atomcsendegyezményt, mely megtiltotta a légköri atomrobbantásokat. Az amerikai kormány nukleáris fegyverkezési tanácsadójaként 1982-83-ban ő javasolta Reagan elnöknek a csillagháborús tervként is emlegetett stratégiai védelmi kezdeményezést (SDI). – Ez a legzseniálisabb blöff volt: részleteiben megvalósíthatónak tűnő, de egészében kivitelezhetetlen terv, amely viszont a csúcstechnológia felé terelte a fegyverkezési versenyt, amibe végül beleroppant a Szovjetunió – magyarázza Szabó professzor. – Ez áll annak hátterében, hogy mikor Regan elnök a kíséretéhez tartozó Tellert bemutatta Gorbacsovnak, a szovjet első ember nem fogadta annak a tudósnak a kézfogását, aki azzal, hogy kiállásával több fordulóponton is hatott a politikai döntésekre, új folyást adott a XX. század történelmének.

Kitüntetések, érmek

Teller Edének George W. Bush amerikai elnök a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet adományozta 2003-ban. Haza 1991-ben látogatott először; 1994-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést, 1997-ben a Magyarság Hírnevéért Díjat, 2001-ben elsőként a Corvin-lánc kitüntetést. A magyar Tudományos Akadémia, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat, a Magyar Történelmi Társulat által rendezett centenáriumi ünnepségen mutatták be a Teller Ede századik születésnapja tiszteletére a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott ezüst érmet, melyet a szegedi [namelink name="Fritz Mihály"] tervezett.

Világgá ment, és megváltoztatta a világot

Szilárd Leó sofőrjeként lépett a történelem színpadára – tréfálkozott Teller Ede, mikor arra emlékeztetett, hogy 1939. augusztus 2-án fölkeresték Einsteint, hogy Rooseveltnek írt, az atombomba lehetőségét is fölvillantó levelüket írja alá. „Einstein demokratikus emberként a sofőrt is meghívta" – mesélte 1994. június 7-én Szegeden is az anekdotát. A történet Kati Marton Kilenc magyar, aki világgá ment és megváltoztatta a világot című könyvében is olvasható. A magyar származású amerikai újságíró nő annak a kilenc emigránsnak az élettörténetét dolgozza föl, akik a nácizmus elől külföldre menekültek, majd új hazájukban a maguk területén világhíresek lettek, miközben kiemelkedően fontos helyet töltenek be a XX. század tudományában és történelmében is, mint például Teller Ede.

Címkék#Szeged

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!