A Berekbe is juthatna a benti fényárból

Mindent Szentesről

A delmagyar.hu hivatalos szentesi Facebook-oldala, nem csak szentesieknek!

Szentes határától mindössze két kilométerre járunk, a Berekben, amit már az 1840-ben készült városi térképen is feltüntettek, mint Berki szőlő.

Manapság nyomát sem lelni a tőkéknek, a műút mentén házak sorakoznak. Ez a csendes városrész két éve felbolydult, mert egy német állatvédő alapítvány támogatásából ivartalanító központ épült az egyik udvarban, és attól tartottak a lakók, hogy az ellátandó kóbor kutyák csaholása tönkre teszi a nyugalmukat. A felháborodás azóta csillapodott, sőt január óta okunk sincs rá a berkieknek, mert a külföldi szervezet beszüntette a telep működését, így most kihasználatlanul állnak a fedett, kicsempézett kennelek és a műtő. Mindezt Olsák Lászlónétól tudjuk, aki néhány éve települt ki a Berekbe. – Megszoktam itt kint. A faluba (a Kisérbe – a szerk.) járok be vásárolni, általában biciklivel. Megszüntették az iskolabuszt, ami jó volt, de az is igaz, hogy kevés gyermek él nálunk – mondja az idős asszony, aki szerint a berkiek, noha nagy az egymásra utaltság, alig beszélnek egymással.

Győri Gyuláné és családja egy éve költözött ki a Berekbe – lovaik miatt döntöttek anyugalmas légkör mellett.

Szőlő a Berekben

A várost ábrázoló XVIII. század végi térképen mint földhát emelkedik ki a Berek a Szentes és Szegvár között húzódó Kontra-tóból. 1906-ban a berki szőlők között ideiglenes iskolát nyitottak állami segítséggel. A területen hagyományos szőlőtermesztést jelentősen csökkentette az 1930 –as évek végén a filoxéra, ami a bereki piros borszőlőkben rendkívül súlyos pusztítást okozott – olvasható helytörténeti tanulmányokban. Nemrégiben egy család 450 tő szőlőt telepített a Berekben, hogy folytassa a szőlőtermesztés hagyományát  Hasonló véleménye van néhány házzal arrébb Török Sándornak és feleségének. A nyugdíjas házaspár több mint 30 éve költözött ki, még akkor, amikor bolt is működött a Berekben. – Ilyen a berki nép, kinézik itt az emberfiát, ha boldogulni vagy gyarapodni szeretne. Nálunk nem divat a szomszédolás – jegyzi meg a férfi. Becslése alapján 50-60 család lakik errefelé. A buszjárat szerinte is kihasználatlan volt. A közbiztonságra nem panaszkodnak, vannak járőrök, polgárőrök is, akik ügyelnek rájuk. Példaként mesélik, hogy pár éve egy autós rendőr vette észre, hogy kigyulladt egy ház. A közvilágítással viszont nem elégedettek, mert kevés lámpa van felszerelve, és azok is csak hunyorognak.

Ami a segítségnyújtást illeti, teljesen véleménye van a berki szomszédokról Győri Gyulánénak. – Alighogy kipakoltunk, elakadtam az autóval a hóban, és anélkül, hogy ismertem volna őket, szaladtak, hogy segítsenek – meséli a fiatalasszony, aki családjával egy éve költözött ki a még be nem fejezett új otthonukba, amihez hatalmas kert is tartozik. – Van két lovunk, miattuk adtuk fel a városi létet. Ez nyugodt vidék, csak az ne költözzön ide, aki nem akar dolgozni – folytatja, miközben locsol a délelőtti hőségben. A Damjanich utcai óvodában dolgozó óvónő szerint időszakos jelleggel, főleg telente szükség lenne buszjáratra, leginkább a gyermekes családok miatt. Aztán újra szóba kerül a közvilágítás, ami kívánnivalót hagy maga után, mert ha egy égő kialszik, 60-80 méter hosszan sötétség borul az utcára. – Ez egy jó kis hely, viszont a benti fényárból juthatna ide is – szúrja oda, és dolgára indul, mert teendőből akad bőven a Berekben.