Ezt a bűzt nem lehet megszokni: a Hungeritre panaszkodnak a szentesiek

Tucatnyian gyűltek össze egy kis ház udvarán Szentesen, voltak a Vecseri utcából, a Nagyvölgy sorról, a Zrínyi utcából, a Koszta József utcából, de volt, aki az Apponyi téri társasházakból jött. A kapun túl a Hungerit épülete magasodik, amiatt, pontosabban a cég egyik új beruházása miatt kerekedett a rögtönzött lakógyűlés.

Beszélgetésünk helyszínétől nem messzire épül az új, modernizált tollfeldolgozó üzem. Az új tollfeldolgozó várhatóan még idén elkészül, az új üzemben tíz tonna száraz tollat állítanak majd elő tizenhat óra alatt, két műszakban. A réginek kevesebb mint feleekkora a teljesítménye.

A környék lakói ugyan egyetértenek abban, hogy Szentes gazdasági életében fontos és szükséges a cég, de sokkal jobban örülnének akkor, ha nem a város, hanem a külterületek felé terjeszkednének. A véleményüket vállalják, a nevüket azonban nem

– bosszúállástól tartanak, sokuknak dolgozik rokona a cégnél. A legnagyobb problémájuk az áruszállítás miatti állandó kamionforgalom és az ezzel járó zaj, illetve a szag.

– Eddig is nehéz volt itt az élet, de ha megépül az új tollfeldolgozó, ennek a környéknek annyi. Ez régebben egy lápos, nádas terület volt, jön fel a pára a földből, a szárított toll szaga párás időben akár a Kossuth utcáig is elér. A szálló tollpihétől meg az ürülékportól asztmát, madárinfluenzát is lehet kapni, állítólag volt is megbetegedés a cégnél, de eltussolták – meséli egy környékbeli férfi, aki maga is éveket dolgozott a baromfi-feldolgozóban.

Mint kiderült, pár éve tartottak lakossági fórumot is a bűz és a zaj miatt, aláírásgyűjtés is ment a környéken, a körzet képviselőjét is megkeresték, de előrelépés nem történt. – Azt mondták nekünk, hogy vegyünk füldugót. A kamionok éjjel-nappal itt járnak az utcában, kiráznak az ágyamból! Nyolc-tíz tolatás, mire meg tudnak fordulni ezek a szűk helyeken. A sofőrök meg vécének használják az utcát – mesélik a helybeli idős nők.

A probléma nemcsak a környéket érinti, az Apponyi téri társasházakból is eljöttek panaszkodni. – Sem télen, sem nyáron nem lehet ablakot nyitni, a lakások pedig eladhatatlanok – mondja egy ott lakó. – Itt sem lehet eladni a házakat, a fiatalok menekülnek a környékről – teszik hozzá a környékbeliek. A bélnek, tollnak borzasztó szaga van, száll a por, a pihe. Ezt a bűzt nem lehet megszokni. A gyerekeket ki sem lehet engedni az udvarra, a lányomék már el sem hozzák hozzánk az unokákat – keseregnek a gyár szomszédságában élők.

A lakók egyetértenek abban, hogy kell a cég, de úgy gondolják, hogy az ipari parkban, a városon kívül kellene fejlődnie, mert ott bent már nincs hely.

– A hatvanas években még körülbelül háromszázan dolgoztak bent, ma már több mint ezerötszázan, elképesztő mennyiségű terméket állítanak elő. Erre itt, bent, a városközpont szélén már egyszerűen nincs elég hely, jobban szeretnénk, ha a városon kívül terjeszkednének tovább – összegzett egy korábban ott dolgozó férfi.