Újratemették Koszta Józsefet

A fővárosi Kerepesi temetőből hozták Szentesre Koszta József festőművész földi maradványait, hogy az általa választott földben újratemessék. Koszta végrendeletében fogalmazta meg ezt az óhaját, amely csaknem 60 évvel a halála után most teljesült. 

A szertartáson megjelentek oldalági rokonai – Koszta Erzsébet lapunknak azt mondta, édesapjától hallott a tehetséges festőről, akit a brassói eredetű családban úgy emlegettek, mint piktort. Koszta Szindi nemrégiben ismerkedett meg a művész festészetével.

A festőt Serfőző Levente plébános, Szirbik Imre polgármester és Kovách Péter lelkész kísérte utolsó útjára Fotó: Tésik Attila
A rokonok elmondták, egyetlen Koszta-kép sincs a birtokukban, amit nagyon sajnálnak. Hangsúlyozták: örülnek és hálásak, amiért a helyi Együtt Szentesért Egyesület és a Tájak, korok, múzeumok nevű mozgalom kezdeményezésére a szentesi önkormányzat újratemetteti a festőművészt és feleségét, Szeifert Annát.

Névjegy

Koszta József 1861-ben született Brassóban. 1882–83-ban a bécsi akadémián tanult, majd a budapesti mintarajztanodában Lotz Károly és Székely Bertalan növendéke volt. 1891-ben ösztöndíjjal Münchenbe ment. 1920-tól már jórészt Szentes melletti tanyáján élt, ott festette jellegzetes drámai tájait, a paraszti életet. 1948-ban Kossuth-díjat kapott. 1949-ben Budapesten halt meg.

Az ünnepélyes szertartás Mihály Béla klarinétjátékával kezdődött, citerakíséret mellett énekeltek a Koszta-iskola diákjai. A festőt református, feleségét pedig katolikus módon keresztelték, ezért mindkét felekezet papja jelen volt a búcsúztatáson, Kovách Péter lelkész és Serfőző Levente plébános egyaránt szólt a tisztelgőkhöz. Szirbik Imre szentesi polgármester arra emlékeztetett, Koszta messziről jött, de nem ment el Szentesről, hiszen itt lelt otthonra, képein a világot alakító, küzdő és érző embert örökítette meg.
Koszta örökének feltétlen híveként Széchenyiné Csergő Judit az újratemetés résztvevőit arra biztatta, az összetartozás jeleként tegyenek mécseseket a díszsírhelyre. Koszta József és Szeifert Anna csontládája a Kálvária temető díszparcellájába került.

Méltató szavak

Koszta József életében megjelent újságcikkeket, visszaemlékezéseket olvastak fel a gimnázium dráma tagozatos diákjai. Ezek egyikéből kiderült, Koszta kisfiú korában juhpásztor szeretett volna lenni, hogy naphosszat nézegethesse és lefesthesse a felhőket. Hitvallása szerint azért szerette meg Szentest, mert ez a vidék mutatja meg a legegyetemesebben a magyar táj jellegzetességeit.

Horthy Miklóstól Rajk Lászlóig

Rajk Lászlót koholt vádak alapján 1949. október 15-én végezték ki Budapesten, jeltelen sírba temették. A kommunista politikus újratemetését 1956. október 6-án rendezték meg a Kerepesi temetőben. Eredetileg 2-3 ezer gyászolót szervezett a budapesti pártbizottság a temetésre, végül 250 ezren búcsúztatták Rajkot.
Bartók Béla 1945. szeptember 26-án hunyt el New Yorkban. A zeneszerző hamvait a kommunista hatalom hozatta haza, s 1988. július 7-én közös állami és egyházi szertartás keretében temette újra a Farkasréti temetőben.

Nagy Imrét 1958. június 16-án végezték ki a budapesti gyűjtőfogházban. Holttestét a börtön udvarán temették el. A miniszterelnök földi maradványait 1961-ben titokban kihantolták, és az Új köztemető 301-es parcellájában újra eltemették, a nyilvántartásba hamis nevet jegyezve be. A Történelmi Igazságtétel Bizottság kezdeményezte Nagy Imre újratemetését. A 301-es parcellában jeltelenül eltemetett Nagy Imre holttestét kihantolták, és 1989. június 16-án 250 ezer ember előtt vettek tőle végső búcsút a Hősök terén.

Mindszenty József bíboros, hercegprímás 1975. május 6-án Bécsben hunyt el. Végrendeletében úgy rendelkezett: „Ha számkivetésben halok meg, temessenek el ideiglenesen a máriacelli (Ausztria) kegytemplomban. Ha Mária és Szent István országa felett lehull a moszkvai hitetlenség csillaga, vigyék testemet az esztergomi bazilikai sírboltba". 1991. május 4-én újratemették Esztergomban. A szertartáson tízezrek vettek részt.

Vitéz nagybányai Horthy Miklós 1957. február 9-én hunyt el Portugáliában. A kormányzó, ellentengernagy újratemetését a Magyar Tengerészek Egyesülete kezdeményezte. Horthy földi maradványait 1993. szeptember 4-én helyezték örök nyugalomra a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kenderesen, a Horthy-család sírboltjában. A temetésen mintegy 50 ezren vettek részt.