Hiányzik a magyar szuperhős a képregények világából

– Rekordmennyiségben jelennek meg képregények a hazai piacon, de ezeknek csak a töredéke magyar alkotás. Az évente kiadott több száz fordításra né­­hány tucat magyar alkotói képregény jut – mondta lapunknak Váradi Gábor, aki 12 évig tanított képregénytörténetet a Szegedi Tudományegyetemen.

– Elképesztő időt emészt fel egy-egy kiadvány elkészítése, de senki sincs Magyarországon, aki meg tudna élni belőle. Csaknem ötszázan foglalkoznak – íróként, rajzolóként, színezőként – képregényekkel az országban, de mindenki csak munka mellett alkot. Hiányzik a fizetőképes kereslet, viszont hatalmas a kínálat – részletezte. Egy-egy hazai képregénynek a híre alig jut el a potenciális olvasókhoz abban az információtengerben, amiben élünk.

– A képregény lenézett mű­­faj volt a szocializmusban. Azt mondták, hogy még a gyere­keknek se adjuk a kezébe. Akkoriban legfeljebb adaptációs képregények jelentek meg az országban. Ezek irodalmi művek feldolgozásai voltak – mondta Pilcz Roland. A szegedi férfi 15 éve írta és rajzolta meg első, nagyközönségnek szánt munkáját, az Angyali békét. A popkultúra gyermeke, aki a nyolcvanas években nőtt fel, amikor Magyarországra is eljutottak az amerikai ka­landfilmek. Szerinte a hazai képregénykultúra a 22-es csapdájában vergődik. Akkor tudna fejlődni, ha több lenne az olvasója, és a műfaj sokkal szélesebb körben lenne elfogadott. Hiányzik az a magyar szuperhős is, aki meghódítaná a közönséget. Példaként az örökifjú Pókembert, Batmant vagy Garfieldot említette. Ezek a hősök tették népszerűvé a mű­fajt nyugaton, majd a siker teret nyitott a művészi hangvételű alkotásoknak is.