Keleti ujjlenyomat a városon

Élelmes nép a görög, ha úgy hozza a sors, szedi a sátorfáját, és új hazában próbál szerencsét. Így van ez az ókortól kezdve napjainkig, és ez alól a 18. század hellénjei sem voltak kivételek. A görögök egy csoportja Szentesre vetődött, hogy ott kereskedjen és boldoguljon. Vállalkozásuk sikeres volt, a kereskedők és utódaik meghatározó figurái lettek a város életének. 

Kirajzanak a görögök 

A 17–18. században hatalmas ki­vándorlás indult meg Thesszália és Makedónia területeiről, Konstantinápolytól kezdve Bukaresten, Bécsen és Trieszten át Odesszáig vagy Marseille-ig is alakultak ki görög kolóniák. 

Mint Mód László néprajzkutató írja, a görögök a szüntelen háborúskodás és az egyre nehezedő adóterhek miatt kényszerültek elhagyni szülőhelyüket. Magyarországra el­­sősorban a kedvező értékesítési lehetőségek vonzották őket: a török árukat 3–5 százalékos vám mellett hozhatták be az országba, így nagy haszonnal folytathatták mesterségüket. 

Ez lesz az új otthonunk 

A Szentesre érkező módos családok a Macedóniában fekvő Kozániból származtak, ami a 16–17. században jelentős kereskedővárosnak számított. Hogy pontosan mikor jelentek meg a görög családok a városban, arról nem maradtak fenn pontos adatok, de a hagyomány szerint 1726-ban hagyták el hazájukat, és ezt követően telepedtek le az alföldi mezővárosokba. 

Szentesen az 1753-as iratokból már ismert az ökrökkel és lovakkal foglakozó görög kereskedő testvérpár, Tódor Mihály és Tódor Márton, a Csongrád megyében élő kereskedőket számba vevő összeírás 1754-ben pedig tizenkilenc görög kalmárt talált a városban. 

Jól megy a biznisz 

A görögök hamar beilleszkedtek a város gazdasági életébe, és jelentős részt vállaltak a helyi kereskedelemben. A görög családok az 1830-as, 40-es években gyakran bérelték a város tulajdonában lévő üzleteket. A szentesi levéltárban található feljegyzések szerint az üzletek nagy választékkal rendelkeztek. A különböző fűszerek, bors, sáfrány és gyömbér mellett szerszámokat, ruhaféléket is árusítottak a kereskedők. 

A görögök a hitelügyletekben is részt vettek, de jelentékeny szerepet vállaltak a marhakereskedelemben, és a sókereskedelemben is részt vettek. A görögök gyakran a kocsmákat is bérelték, de volt olyan időszak, amikor a halászati jogot vették bérbe, írja Mód László. 

Új templom épül 

Miután II. József 1781-ben kiadott türelmi rendelete engedélyezte számukra a szabad vallásgyakorlást, a módos szentesi kereskedők, a Gyuricza, a Haris, a Hadzsy és a Papp családok 1784-ben megalakították önálló egyházközségüket, majd 1786 végén saját templomukat is felszentelték Myrai Szent Miklós tiszteletére. „Miután a templom felépült és minden szükségesekkel elláttatott, az arad-kerületi görögkeleti püspökhöz, Avakumovics Pálhoz fordultak, aki Szentesre el is jött s a templomot 1786. deczember 6-án rendeltetésére felszentelte. Az egyház alapítói ezután alapítványokat tettek a lelkész, kántor-tanító és egyházfi fizetésére... A lelkészek sorát 1786-ban Nikolics Mihály nyitotta meg” – írta a Szentesi Lap 1886-ban, a templom 100 éves évfordulóján.

Érdekesség, hogy különböző belső villongások miatt a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1908. július 19-én rendeleti úton a szentesi görögkeleti egyházat – ősi önkormányzatának fenntartása mellett – magyar jellegűnek nyilvánította, megalapítva ezzel az első „görögkeleti magyar” egyházat hazánkban. 

A Szent Miklós görög ortodox templomot az 1900-as évek elején először egy favázas harangtoronnyal, majd 1927-ben a ma is látható 22 méteres kőtoronnyal egészítették ki Piti János szentesi kőműves- és ácsmester tervei alapján. Az évek során leromlott állapotú templomot 2014-ben újították fel. 

Hadzsyk és Harisok 

A Szentesen megtelepedett görög családok közül leginkább kettőt, a Haris és a Hadzsy famíliát lehet kiemelni. 

A Haris család tagjai Szentesen földműveléssel és kereskedéssel is foglalkoztak, utódaik közül többen is cselekvőn vol­­tak jelen a város görög közösségében: Haris János vá­­rosi orvos lett, Haris Sándor pedig görög királyi főkonzulként működött. A pozíciót halála után testvére, Haris Pál töltötte be. Haris Pál kereskedelmi összeköttetéseket létesített Görögország és Magyarország között, amelynek egyik legfőbb intézménye a „Hariseion Alapítvány” volt. 

A másik igen nagy jelentőségű görög család a Hadzsyak voltak. Első jelentős tagjuk, Hadzsy György ügyvédi irodát nyitott a városban. Segítette az örökváltsági szerződés előkészítését és megkötését, ezáltal Boros Sámuel főjegyző (későbbi főbíró, majd polgármester) egyik legközelebbi munkatársává vált. 1835-től számos városi tisztséget is viselt: volt jegyző, városi tanácsnok, főjegyző és levéltárnok is. Hadzsy György tevékenyen részt vett az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc eseményeiben is: közreműködött a nemzetőrség megszervezésében, majd városi főkapitányként is tevékenykedett. 

Eldózerolt múlt 

A mai szentesi Kossuth tér korábbi neve Piac tér volt: e főtér keleti oldalán állt a Haris-bazár épülettömbje. Miután a kereskedéssel foglalkozó família elbontatta régi, a teret elcsúfító házukat, 1892-ben egy új üzletház építtetése mellett döntött. 

A Haris-bazárnak is nevezett épület 1892 novemberére készült el, megfelelő elhelyezést biztosítva számos üzletnek. A földszintes sarokház hosszú éveken át volt meghatározó eleme Szentes arculatának. Az egykor dekoratív épület állaga az 1920-as évekre leromlott, és földszintes voltánál fogva már nem illett be a főtér időközben épült emeletes házai közé, írja Labádi Lajos helytörténész. Ezért az épületet emeletráépítéssel bővítették volna ki, ám a közbejött gazdasági válság, majd pedig a háború miatt a bővítés elmaradt. 

Az 1960-as évek végén a város vezetői a felújítás helyett a Haris-ház elbontása mellett döntöttek, így a görögök épített örökségéből csak az ortodox templom maradt meg a városban. 

A Haris-ház helyén egy funkcio­nalista szemléletű, hatemeletes, 96 lakásos, alul üzletsorral tervezett szalagház készült el 1973-ban. A helybeliek által „Fehér Ház”-nak elnevezett, a város látképébe idegen testként beékelődött épület máig sok vitára ad okot.