2019.12.28. 10:12
Nem koppan az étel a polcon, kézből viszik el a rászorulók
A rendszeres adakozók mellett ünnepekkor többen tesznek be ételt a szegedi szeretetládákba, melyekből a városban három található. Pénteken a Lechner térinél jártunk, ahol mézeskalács, mákos bejgli és kolbász is került a ládába. Az étel gyorsan új gazdára talált, kézből vették el a rászorulók.
Karácsonykor többen gondolnak a rászorulókra. Nagyobb is a forgalom a szeretetládánál. FOTÓ: TÖRÖK JÁNOS
– Kalácsot, kekszet, szaloncukrot és két szál kolbászt hoztam – mondta a Lechner téri Szegedi Görögkatolikus Egyházközség kápolnája melletti padon Limpekné Németi Erzsébet, akit egy névtelenség homályába burkolózni kívánó ismerőse kísért el a közeli szeretetládához.
A kápolna körül már többen nagy szatyorral a kezükben sétálgattak, türelmetlenül várva a hamarosan érkező ételre.
Pécsi mintára
Erzsébet kezdetektől tagja, alapítója a Ételt adok – Ételt kapok Facebook-csoportnak. A szeretetláda ötletét egy pécsi kezdeményezés mintájára vette át, és honosította meg Szegeden több lelkes önkéntes. Tavaly év végén írtuk meg, hogy a harmadik szeretetládát elköltöztették új helyre, a Lechner téri Szegedi Görögkatolikus Egyházközség kápolnája mellé a Párizsi körútról. Az első ládát 2015. január 5-én helyezték ki a rókusi templomnál. A másodikat két éve a Kazinczy utcai evangélikus templomnál, a Tisza Lajos körút felől. A pécsi példára indult kezdeményezést, a szeretetláda ötletét, ahová bárki betehet élelmiszert, nyolc szegedi önkéntes vetette föl még 2015 elején. A civil aktivisták a Facebookon szerveződnek.
Szaloncukor, kenyér, tej
– Én már el sem tudom mondani, mit hoztam – mondta Erzsébet ismerőse, aki a kedvünkért nézett bele a szatyrokba. Szaloncukor, kenyér, tej, paradicsomlé, mi a fene van még itt? Ja, a tészta mellé mák – sorolta a másik adományozó.
Hússzor is kevés lenne
– Ami nagyon szomorú, hogy egyre több olyan kérést kapok, hogy ne lisztet hozzak, mert otthon nincs már se gáz, se áram, a víz is korlátozva van, nem tudják megfőzni, hanem inkább készételt. Ez a szegénység egy új szintje. Ez egy szegedi panelban élő család. És innen sajnos nincs visszaút, egyre csak sodródnak lefelé. Sokukat név szerint ismerjük. Naponta hússzor fel lehetne tölteni mind a három dobozt, az sem lenne elég – magyarázta Erzsébet.
Kézből kézbe
Amikor bepakolták, a rászorulók azt sem várták meg, hogy a polcokon koppanjon az étel, kézből-kézbe vándorolt az élelmiszer. Egy nyugdíjas bácsi elmondta, hogy a nyugdíjazása előtt tíz évvel zárták be a gyárat, ahol dolgozott.
– A könnyűipar megszűnt Szegeden is, nem volt szükség rám. Voltam kőműves és villanyszerelő segédmunkás, nekem ez nagy segítség – vette el a kolbászt.
Bőség és ínség
Mint korábban megírtuk, a ládába leginkább tartós élelmiszereket várnak, amelyeket a rászorulók szintén „anonim” módon vehetnek magukhoz. A csoport tagjai úgy vélik, karácsonykor a családok egy részénél ételbőség van, míg másoknál sajnos ételínség, így ilyenkor talán többen gondolnak rászoruló embertársaikra.
