Murka néni és az aradi vértanúk

„Él Szegeden, a Zoltán-ucca 8. számú házának kicsiny szoba-konyhás lakásában egy elevenlelkü matróna. A kilencvenöt esztendős öreg Murka Andrásné, aki a magyar szabadságharc legmegrázóbb fejezetének volt tanuja, aki az aradi vár börtönében beszélt a halálraítélt tizenhárommal, aki ráncos, pergamenné töpörödött arcán még ma is érzi Damjanics tábornok cirógatását.” A Délmagyarország munkatársa, Magyar László fel is kereste Murka nénit, aki elmesélte az újságírónak, mire emlékszik azokból az időkből, „amikor még sírni sem volt szabad”.

Nagyon szép ember volt Kossuth Lajos

– Láttam a királyt husz éves korában, Aradon, meg az amerikai császárt, Miksát, aki akkor tizenöt éves lehetett. Együtt voltak Aradon. De láttam egyszer Kossuth Lajost is. (…) Nagyon szép ember volt Kossuth Lajos, mintha most is magam előtt látnám… – idézte majd száz évének emlékeit 1930 karácsonyán az idős asszony, aki az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése idején 13 éves gyereklány volt. Gróf Forray aradi inspektoránál, Kajády Ignácnál volt pesztra a gyerekek mellett.

Az aradi vértanúknál járt a kazamatákban

Az idős asszony így emlékezett a kályha mellett üldögélve: „Hát igen, láttam a tizenhárom halálraítéltet az aradi vár kazamatájában. Benn voltam náluk, a gazdámat kisértem be kis ételes-kosárral. Ugy történt, hogy valami nagy ünnep közeledett (...) A gazdám bement az osztrák parancsnokhoz, valami generálishoz és engedélyt kért tőle, hogy az elfogott magyar tábornokoknak ételt küldhessen be az ünnepen. (…) A tábornokok együtt voltak valami nagy kazamatában. Nagyon megörültek a gazdámnak. Leginkább arra a szakállas tábornokra emlékszem közülük, ejnye, hogy is hívták? Damjanovics? Nem, Damjanics! (…) Gazdámmal nagyon jó barátságban voltak (…) Az én arcomat is megsimogatta.”

Napfogyatkozás és kivégzés

Murka néni beszélt arról a napról is, amikor az aradi vértanúkat kivégezték: sírni látta a gazdáját. Napfogyatkozás volt, a gyerekek dézsa víztükrében nézték, „hogyan fogy el a nap”. Azt is látta, hogyan égetik a Kossuth-bankókat nagy üstökben az osztrák katonák az utcákon. Csintalan, eleven kislány volt, Arad ágyúzásánál az utcákon kódorgott kíváncsian, és kis híján telibe találta egy golyó. A szegedi nagy árvízről is első kézből tudtak meg tőle információkat az akkori olvasók, ugyanis nyolc gyermekével és zenész férjével öntötte ki az ár. Később férje 13 gyerekkel hagyta özvegyen – a riport készültekor Amerikába szakadt unokái tartották el, akik rendszeresen küldtek a mamának néhány dollárt. Dédunokáinak, ükunokáinak száma rengeteg, elszórtan élnek a világban, írta lapunk, négy évvel később pedig a haláláról emlékezik meg az újság. „Rövidke, sablónos szövegű gyászjelentés közli, hogy özvegy Murka Andrásné életének 98. esztendejében csütörtökön meghalt. Felejthetetlenül jó édesanya, nagyanya, dédnagyanya és üknagyanya volt. Hűlt tetemeit szombaton délután 4 órakor helyezik örök nyugalomra (...).”