Sárkányeregetés és bor a hosszú hétvége utolsó napján

Már többször is írtam arról, hogy mi történik a kijárási tilalom ideje alatt a szegedi éjszakában. Most ezt elöljáróban röviden összefoglalom: semmi. Most, arra voltam kíváncsi, hogy nappal mi a helyzet, főleg, hogy hosszú hétvége volt.

Március 15-én reggel hét óra után egyedül indultam útnak otthonról, mert nem akartam gyülekezni, de ez később megváltozott, mert jött a fotós kollégám.

Többen mint hétköznap

De vissza az elejére: akkor még azt terveztem, hogy kigyalogolok a Szabadkai úti szerkesztőségig. Egyrészt mozogni jó, másrészt meg nem volt másrészt, mert szakadt az eső, úgyhogy a sportolási tervet átgondoltam, és elmentem a legközelebbi dohányboltba inni egy kávét, mert otthon elfogyott.

A távolság tényleg nem nagy, de azalatt a két perces séta alatt is több emberrel találkoztam, mint egy sima hétköznapon dél körül.

Fiatal pároknak és öreg néniknek is volt valami dolga a Szilléri sugárúton. A bolt előtt pedig már várta a haverjait az egyik törzsvendég, akikkel mostanában ott isznak, mert a kocsmák zárva vannak, itt meg a kutya se szól rájuk.

A villamos viszont üres

Végül csak felültem a 4-es villamosra, amin viszont akkor alig volt valaki. Elmaradtak most a Pick dolgozók, meg a bevásárlóközpontok is zárva vannak, úgyhogy az utolsó két megállót egyedül tettem meg, meg persze a vezető is a villamoson ült.

Ekkor kezdett elszivárogni a korai lelkesedés, és úgy gondoltam, hogy nem lesz bent a városban egy lélek se, pedig 11 óra körül már Török János fotós kollégámmal kellett találkoznom a Széchenyi térnél. Szerencsére mire odaértem, már nem esett az eső, viszont jó nagy szél fújt, János pedig már ott várt, és ketten folytattuk a felderítést.

A szél ellenére viszonylag sokan voltak a téren.

Nyilván a gyerekesek és a kutyások nyerték volna meg a meccset, ha lett volna ilyen, de nem volt.

Készül a szüretre

Ennek ellenére Szász Ferenccel beszéltünk először, a fellobogózott Belvárosi híd mellet, aki azt mondta, hogy már az őszi szüretre készül és éppen a domaszéki kiskertjéből tartott hazafelé. Hozzátette, hogy ő elvan azzal, hogy naponta kimegy a kiskertbe és tesz- vesz. A Székelyföldről 32 éve áttelepült férfi azt is elárulta, hogy egy jó évben négyszáz liter bora is megvan. Abban maradtunk, hogy ősszel megkóstoljuk.

A Széchenyi térről a fellobogózott Kárász utcán sétáltunk tovább. Itt a szokásos élet folyt, az ételfutárok jöttek-mentek, és egy hatalmas teherautó is érkezett nagy dobozokkal, de nem vártuk meg, hogy hova viszi őket, majd esetleg a jövő héten kiderítjük.

Érdekes, hogy a Dóm tér felé egyre kevesebb embert lehetett látni, és a téren is csak egy házaspárba botlottunk, akik sárkányt eregettek két kislányukkal és a család kutyájával.

Felszállt a sárkány

Kiderült, hogy mint mindenkinek, nekik is elegük van már a mostani bezártságból. Viszont, hogy minél kevésbé érezzék, mindennap kimennek a szabadba akár több órára is, és már alig várják, hogy megkapják a védőoltást. Közben pedig a papírsárkány is felrepült, mi pedig hazaindultunk.