Sportcsoda

A sporttal csak az idődet vesztegeted, koncentrálj inkább a tanulásra. Hányszor hallják ezt az általános, sőt a középiskolás fiatalok is környezetükben. Valószínűleg megbecsülni sem lehet, milyen sok tehetség veszett már el emiatt a gondolkodásmód miatt. Pedig ma már szerencsére nem ritka, hogy akár óvodás korban beadják a szülők a gyerekeket egy sportklubba. Ott szépen el is kezdik az aktív mozgást, aztán ahogy múlnak az évek, egyre többen morzsolódnak le. Az érettségire már csak a legkitartóbbak maradnak. Többnyire pont az imént említett mondat miatt. Mert nehogymár hiányozzon a versenyek miatt az órákról, vagy legyen hulla fáradt a hét végére az extrém terhelés miatt. Sporttal úgyse lehet elérni semmit az életben, tanulni meg muszáj, hát áldozzuk be az ígéretes karriert is akár, „mert úgyse te leszel az, akiből olimpikon lesz, másra meg úgyse jó ez az egész" – mondják a szülők, a gyerekek meg elhiszik.

És akkor itt van most ez a fővárosi Soma gyerek, akit pont amiatt vettek fel a Harwardra, mert sikeres sportoló. Az egyetemre, amiről magyar diák csak álmodozhat, ösztöndíj nélkül ugyanis a világ legjobb egyetemén alapképzés is 128 millió forintba kerül. Ebbe az iskolába a közép- és hosszútávfutó fiatalembert nemhogy felvették, de szó szerint hívták. Ahogy több másik neves amerikai egyetem is. Válogathatott az ajánlatok közül, mert annyira jó sportágában, hogy Amerikában dicsőségnek számít egy ilyen diákot a hallgatók sorában tudni. Persze ehhez kellett a fővárosi gimnázium is, mely nem rángatta le a futócipőt a lábáról, melyből  immár a legjobbakat hordhatja a legnagyobb sportszermárka szponzorálásának jóvoltából. És kellettek a szülők is, akik nem azt mantrázták neki, hogy a sporttal nem lehet semmit elérni.

Jó lenne, ha Soma története nem maradna egyedi és megismételhetetlen siker. Nem kell hozzá sok, csak egy kis hit abban, hogy ha valaki tehetséges sportágában, szorgos munkával és alázattal bármit elérhet. És persze a lehetőség, hogy ezt meg is tudja valósítani.