Valaki hibázott

Jómagam tisztelem a mentősöket. Újságírói pályafutásom alatt sok olyan történettel találkoztam, amelyek főszereplői nagy bajba kerültek, de a fehér ruhás szakemberek gyors, alapos munkájának köszönhetően nekem már hálásan nyilatkoztak arról: megmentették az életüket.

A mentősök dolga gyakran nehéz. Nem csak a körülmények miatt, de azért is, mert olykor nemtelen támadások céltábláivá válnak. Most például Gálvölgyi János rosszulléte nyomán. A művész hozzátartozói – mint köztudott – értesítették a mentőket, de a kocsi hosszas várakozás után sem érkezett meg. Végül maguk szállították kórházba a saját autójukon. Mint most olvasom, az ügyben nyomozás indult: a Budapesti Rendőr-főkapitányság ezt hivatalból rendelte el foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen, gyanúsítotti kihallgatás nem történt. A művész lánya, Dorka azt nyilatkozta, őket már ki is hallgatták. Gálvölgyi János közben jobban van, már otthon lábadozik, és bár a történtek megviselték, készül arra, hogy visszatérjen a színpadra.

Mindez így van rendjén. Valaki hibázott, az irányítást végző alighanem rossz döntést hozott – ki kell vizsgálni, mi történt és miért, le kell vonni a következtetéseket. Az viszont már a legkevésbé sincs rendjén, hogy az esettel foglalkozó, közösségi oldalakon megosztott cikkek alatt a mentősöket rossz színben feltüntető, nem egyszer útszéli stílusú hozzászólások is megjelentek. 

Elhiszem, hogy Gálvölgyi esete nem az egyetlen volt. Azt is megértem, hogy aki a hozzátartozójáért aggódik, néha nehezen fékezi az indulatait. Mindezzel együtt azonban azt javaslom, lépjünk egyet hátra, és nézzük az összképet. Az, hogy valaki hibázott, nem ok az általánosításra.