Kié a föld?

Olekszij csalódottan tette le az újságot. A lapot a felesége hozta ki neki a szántóföld mellé az ebéddel együtt, de most ő sem tudott mit szólni, csak zavartan nézett maga elé meg a kettejük között lassan kihűlő borscsra a kondérban. Hallgattak. Olekszij csak percek múltán, a foga között szűrve a szavakat szólalt meg: ezek az átkozott magyarok, lengyelek meg szlovákok. Tudta ő is, meg az asszony is, ha a gabonaimport tilalma miatt nem vihetik be a búzájukat ezekbe az országokba, akkor éhen halnak.

Könnyfakasztó jelenet, lássuk be. Érző szívű honfitársaink egy része már tárná is szélesre gazdaságunk kapuit, had ömöljön be a piacunkra a kicsit ellenőrizetlen forrásból származó, kicsit betiltott gyomirtóktól mérgezett, kicsit génmódosított, de legalább olcsó ukrán gabona. A magyar gazdák meg dögöljen éhen nyugodtan, olyan Facebook-profilképet úgysem lehet beállítani, így az nem is számít.

De kié is ténylegesen az a rengeteg gabona, amiért annyira aggódik az Európai Unió? Lehet, hogy nem is Olekszijé meg az ukrán parasztoké?

A legnagyobb cégek, amelyek ukrán termőföldet birtokolnak, körülbelül fele-fele arányban ukrán oligarchák és külföldi vállalkozások birtokában vannak: a luxemburgi bejegyzésű Kernel (nekik kicsit több mint 582 ezer hektár termőföldjük van, ez valamivel nagyobb, mint Békés vármegye), a „ciprusi” UkrLandFarming és MHP mögött mind ukrán „erős emberek” állnak. De a listán ott vannak az amerikai és szaúdi tulajdonú cégek is, amelyek szintén ukrán földből szeretnének meggazdagodni.

Azzal, hogy az Európai Bizottság engedélyezte az ukrán gabona értékesítését az EU-ban, korántsem az ukrán nép fiait támogatja, sokkal inkább az oligarchák és külföldi, főképp amerikai cégcsoportok érdekeit védi.

Köszönjük, ilyen barátok mellett már nincs is szükségünk ellenségekre.