A 100 éve született Vöröss Istvánra emlékeztek

"Költő vagy, a szépség keresője, a miértek vallatója, a felismerésekből levont következmények állítója, viselője. A versírást meg lehet tanulni, a költészetet nem, Te pedig, ifjú bölcs, költőnek születtél, s nem lényeges, hogy versíró leszel-e.” – vallotta egykor Galyasi Miklós művészettörténész a száz éve született, 75 éve elhunyt Vöröss Istvánról. Költészetét és életútját jól ismerő Béres Dezső helyismereti kutató idézte fel a Holt zendülő néven rendezett tegnapi emlékesten a vásárhelyi Németh László Városi Könyvtárban. 

Vöröss István 1922. február 5-én született Budapesten, rokonai révén, korán megözvegyült édesanyjával került később Vásárhelyre. Tízéves korától tolókocsihoz kötve élt. A Holt zendülő című, 2016-ban megjelent majdnem nyolcszáz oldalas kötet egybegyűjti költeményeit. A terjedelmes könyv utószavában Béres Dezső szépen láttatja a fiatalon elhunyt költő életét, személyisége alakulását, az átélt vészterhes történelmi éveket, hátteret adva a több mint hétszáz oldalon át pergő versekhez. Vöröss Istvánt nagyon fiatalon, “rendkívüli idők rendkívüli körülményei közepette” váratlanul érte a halál 1947. március 29-én. 

– A vásárhelyi költészet kiemelkedő alakja Vöröss István a maga 25 évével – mondta Simon Ferenc mesterpedagógus a költőről, aki terjedelmes életművet hagyott örökül. Hozzátette, a nagy Nyugatos nemzedéket úgy tudta imitálni, hogy mégiscsak önálló hangot alakított ki. Ráadásul velük ellentétben Vöröss istenes, késő modern költő. Meggyőződéses hívő fiatalember volt, ezt a verseiben is kifejezte. Életműve különösen érdekes és izgalmas, a folytatásra sajnos rövid élete miatt nem jutott ideje.